Nem tudom

 

Nem tudom

Nem tudom, hogy mi húz feléd, de érzem jó nagyon.
Mikor itt vagy, az idő fogva tart és nem enged szabadon.
Talán egy pillantás, talán egy kedves mosoly
Vagy az érintésed az, ami hozzád láncolt.

Már hajnalodik és mégsem jön álom a szememre:
Érzem, hogy feléd sodor ez a szerelem.
Te is tudod, és Én is tudom, hogy ez lehetetlen,
De mégis játszadozunk ezzel a csodás érzéssel.

Amikor karjaidban tartasz, magasra emel a vágy,
Úgy bújsz hozzám, mint soha senki talán.
A vad csókok hevében lelkünk egymásra talál,
Úgy érzem, szívembe zártalak örökre már!

(Széplaki Erika)