Nélküled...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nélküled...

Még nem tudod, hogy nem lehet?
- Ha szeretlek, ne féltselek,
hogy elvisz tőlem majd a szél,
s hiába mondom, maradj még!
Mi lesz akkor, ha jön a nyár,
keres minket, és nem talál,
ha minden csillag felragyog,
te nem vagy már, s én nem vagyok.
Amikor ködös hajnalon
fejemre húzom kalapom,
és csak csendesen dúdolok,
mint az eső, ha felzokog,
ha zsebre vágom két kezem,
épp megyek, és nem érkezem,
ha hajamba túr a szél,
ki mondja majd? - Hogy ne menj még!
Már rég tudom, hogy nem lehet,
az alkonyt várni, csak veled,
hiába raknék nagy tüzet,
fáznék mellette nélküled.

(Grigo Zoltán)