Simon Roland: Csend
a magányos egyetlen társa
tornyokkal megerősített vára
a költő szárnytolla rebben
s szavakra lel a csendben
a szerelmes kedvesére gondol
gondolata szerelme ablakán landol
festő dolgozik az ecsettel
virágzó képzelet cseppekkel
vándor az egész világot bejárja
csak önmagát sehol nem találja
lelkem hangja az én dalom
de csak a csendben hallom
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése