Szívem szerint
Látom, érzem az életet,
nem volt ez mindig így.
Takarta, fedte igazát az előítélet,
mi oktalanul félre vezetett.
Ám egy napon a sokadikon
egóm később ébredt fel.
Szívem szólított meg erejével,
ne csak láss érezned kell.
Mit remélsz, mire vágysz önzéseddel.
Engedd a szeretetet hagy tisztítson meg,
S meglásd feltárul küldetésed.
Ez nem más, mint adni sokat,
sőt mindent mi a szeretetre tesz
méltóvá önzetlenségeddel téged.
Így szólt szívem, s igazult meg bennem,
a hittel, reménnyel, telt szeretetteljes élet.
(Karsai Tibor)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése