Magamnak rajzoltalak
Messze jársz, csak az álmok érnek el,
Találgatom, valóban létezel?
Vagy csak magamban teremtettelek,
Szabadon hagyva képzeletemet.
Rajzoltam neked szemet, alakot,
S arcodra mosolyt, amely rám ragyog.
Lelked kiszíneztem csodaszépen,
Akartam, az enyém légy egészen.
Velem oszd meg minden gondod, bajod,
Érezd mindig, hogy melletted vagyok.
Fogd meg a kezem, hogy már ne féljek,
Tárd ki ajtód, hogy hozzád betérjek.
Leülhessek temelléd egy székre,
S azt kívánjam, sosem legyen vége.
Legyen rá néha-néha alkalom,
Hogy eljátszd nekem a kedves dalom.
S ha mégis könnyes lesz a két szemem,
Töröld le azt, s maradj kicsit velem.
Messze jársz, tán soha nem érlek el,
Itt ez a kép, tudom, hogy létezel.
(Farkas Éva)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése