Kedvesem

Kedvesem.
Hogyha múlnak az évek,
maradok veled,
szemem mélyül szemedbe,
s fogom két kezed.

Ha szólít a végtelen,
én kísérlek el,
átfonódva lelkeddel
végzetem ölel.

Hogyha csillaggá leszel,
felfénylek veled,
és elsugárzom neked
lángszerelmemet.

Ha porlad égitested,
én is por leszek,
s ekkor részecskéiddel
újjáéledek.
Kedvesem.


(Baranyai Attila)