A lelki társ...

A lelki társ nem mindig a boldogság hírnöke

 

Vannak, akik a karmával magyarázzák az elsöprő, be nem teljesült szerelmeket. Mások egyszerűen csak életük nagy hibáját látják bennük. Az viszont tagadhatatlan, hogy az efféle kapcsolatok mindig elindítanak egy tanulási folyamatot.

Ki a lelki társunk és miről ismerjük fel?

Az első látásra szerelem botorságnak tűnik, mégis sokakkal megesik. Előfordul, hogy egy személy úgy vonz minket, mint a mágnes, és első perctől kezdve a hatása alá kerülünk, mintha már régóta közünk lenne hozzá. A közelében nem vagyunk ura önmagunknak, és ez az érzés gyakran félelmet ébreszt bennünk, ezért lehet a lelki társ egyszerre vonzó és taszító személy számunkra, akitől menekülnénk, de nem lehet. Akik úgy hiszik, nincsenek véletlenek, az ilyen találkozásokat nevezik sorszerűnek. A spirituális nézetek szerint a lelki társ nem biztos, hogy beteljesült szerelemként bukkan fel az életünkben, de mindent felforgat maga körül, és örökre megváltoztat minket. A reinkarnáció hívői szerint az ilyen karmikus kapcsolatoknak azért kell bekövetkezniük, mert egy bizonyos életszakaszban megtanítanak minket valamire: a lelki társ felnyitja a szemünket, segít a felnőtté válásban és önmagunk megismerésében. Ez a folyamat nem mindig kellemes, gyakran csak mély fájdalmak árán tanulhatjuk meg a leckét.

Csak sebeket hagy maga után?

Sokan számolnak be elsöprő, hurrikánszerű szerelemről, mely úgy hatott rájuk, mint a kábítószer, aztán felébredtek, és látták, hogy minden összetört körülöttük. Előfordul, hogy a rokonlélek, akiről azt hittük, halálunkig a társunk lesz, csak egy utazó az életünkben, és sebeket, romokat hagy maga után. A spirituális nézetek szerint ilyenkor meg kell vizsgálni, miért történt az, ami történt. Lehet, hogy évek múltán, amikor visszatekintünk erre a fájdalmas időszakra, ezt gondoljuk majd: így kellett lennie, különben most nem lennék az, aki vagyok, és nem tartanék itt. A lelki társ által okozott szerelmi bánat ugyanis gyakran arra ösztönöz minket, hogy újraépítsük önmagunkat. Talán előtte rossz úton jártunk? Vagy nem is voltunk tudatában annak, hogy mit akarunk az élettől?

Ha sorsszerű, miért nem működhet?

Akik nem hisznek a spirituális elméletekben, azok is elismerik, hogy vannak szerelmek, melyek után semmi sem működhet ugyanúgy, valahogy minden kifordul a medréből. Az efféle, tanító jellegű kapcsolatok általában képtelenek a valóság talaján működni. A reinkarnáció törvényei ezt azzal magyarázzák, hogy minden életünkben tovább kell fejlődnünk, ezért meg kell szabadulnunk a régi hibáinktól, melyek csapdába ejtenek minket és megakadályozzák kiteljesedésünket. Ilyenkor lép közbe az a személy, aki előző életünkben fontos volt számunkra. Mivel rögtön ismerősnek érezzük, félszavakból megértjük egymást, könnyen a bizalmunkba fogadjuk, így végig tud vezetni minket egy olyan úton, melyre magunktól esetleg nem lépnénk rá. Ám a feladata végeztével továbbáll. Bár állítólag több lelki társat tartogat nekünk a sors: míg egyesek gyötrelmek árán tanítanak minket, az egyetlen, az igazi, ott vár valamelyik útelágazásban, csak ki kell őt érdemelni.


(nővagyok.hu)