Nadányi Zoltán:
LEVÉL
Rózsaszín levélke,
Illatos levélke,
Virágos a sarka,
Arany a szegélye.
Elolvasom százszor,
Csókolgatom áldva;
A könnyem, a csókom
Egyszerre hull rája!
Honnan tanultál ily
Szépen írni, honnan?
A lelked sugárzik
Minden egyes sorban!
Mintha csak te szólnál,
Mintha csak itt volnál...
Mintha rámhajolnál,
Mintha átkarolnál...
Kivülről tudom már,
Mi van leveledbe',
De azért olvasom,
Csak olvasom egyre.
Úgy elgyönyörködöm
Minden betűjében,
Drága kincs itt minden
Vonásocska nékem!
És ha innen-onnan
– Megesik bárkivel –
Tán kimaradt volna
Egy pont, egy kicsi jel,
Úgy érzem én, mintha
Ahhoz jussom volna,
Úgy érzem én, mintha
Meg volnék rabolva!...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése