Havas Éva: Tél kopogtat

Felhős, ködös napok járnak,
sajnos vége lett a nyárnak.
Árokparton fagyok ülnek,
tücskök már nem hegedülnek,
langy napokról álmodozva
lombját hullatja a bodza.

Avarszőnyeg fed már mindent,
angyal lesi föntről: itt lent
szürkébe bújt szív és lélek,
az emberek attól félnek
sosem lesz a télnek vége
- úgy vágynak a melegségre!

De a meleg messze kószál,
sőt, lehet, hogy sosem volt tán
- álmodták csak a kék eget,
és hogy fentről fény integet -
hegyen túl már tél kopogtat,
szív nyárról csak álmodozhat!