Titkok a szélben...

Esőcseppek az úton
hűvös, párás az éj.
Hozzád bújva még hallom,
hogy a zápor véget ér.

A függöny lebben, s én érzem
hangunk viszi a szél.
S míg lágyan ringatsz a csendben,
tudom, az amit érzek,
benned is él.

Titkom néma a szélben,
édes sóhaj az éjben:
mindig így ringass engem!
- De vágyaim még
csak titkok a szélben.

Arcod perzseli arcom,
s egy szellő frissíti fel.
Olykor elfúló hangom
olyan könnyen árul el.

Csöndes mosolyod kérés,
és én mindent adnék.
Borzong bennem egy érzés:
tudom, hogy már csak
te vagy elég!
De Titkom néma a szélben...

(Zséda)