2012. február 14., kedd

Egyszerű szonett























Most ne beszélj, csak csendben, némán nézz rám!
Fürödni akarok szép szemeidben.

Nem szólok én sem, s míg csókért ég a szám,
szememből olvass, tiszta tükröd lettem.

Most ne mozdulj, állítsuk meg az időt,
hagyd a tüzet áramolni a vérben,
olvassza egybe a múltat a jövőt,
sem ettől, sem attól ne kelljen félnem!

Rád vártam, tudom, amióta élek,
kerestelek már ezer árnyalakban,
szavak nélkül is minden titkom érted,
s én meglelem magam minden szavadban.


Részed vagyok, és Te részemmé lettél,
a perctől, hogy kimondtad, megszerettél.

(Vázsonyi Judit)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése