Szeretetért, szerelemért sóvárgunk, de be tudjuk egyáltalán fogadni?
Elsőre talán könnyedén rámondanánk, hogy persze, igen. Azonban jobban megvizsgálva, jelenleg nem ez a jellemző, nem ez az igazság.
Nagy tévedés azt hinni, hogy az anyagi javak a legfontosabbak az emberi életben. Az emberi boldogsághoz szellemi, lelki javakra is szükség van. Ha az ember egy szép kertben sétálhat, ha nézheti a virágokat, fákat, a csoda szép napvilágot, hallhatja a madarak énekét, ha együtt lehet azzal, akit szeret, ha a gyermekei örömet adnak neki, ha a szüleit tisztelheti, ezek a legfontosabbak a boldogsághoz, mert ez a lélek virágos kertje.... (Wigner Jenő)
Szeretetért, szerelemért sóvárgunk, de be tudjuk egyáltalán fogadni?
Elsőre talán könnyedén rámondanánk, hogy persze, igen. Azonban jobban megvizsgálva, jelenleg nem ez a jellemző, nem ez az igazság.
Kedves Igazság Kereső!
Van egy gondolat, amely ha egyszer elér hozzád, nem enged többé ugyanúgy élni.
Egy kép, amely nem ijesztgetni akar, hanem felébreszteni.
Képzeld el:
Meghaltál.
Az emberek elkísértek az utolsó utadon.
Elmondták az utolsó „viszlát”-ot.
Valaki még mindig sír a koporsód mellett.
A fedél lezárva. Csend. Hideg. Vége.
És abban a pillanatban…
a koporsó fedele kinyílik.
Fény esik az arcodra.
És egy hang — legédesebb hang amit valaha hallottál— megszólal:
„Adhatok neked még egy életet. Még egy esélyt.
De előbb válaszolj egyetlen kérdésre.
Igen… vagy nem.”
A kérdés pedig ez:
„Boldog voltál ebben az életben, amit éltél?”
Nincs mellébeszélés.
Nincs kifogás.
Nincs „majd holnap válaszolók”.
Csak te vagy… és az igazságod.
Ha IGENT mondasz → felkelsz.
Ha NEM → a fedél örökre bezárul.
Ez kemény kérdés...
...úgy vágott mellkason, hogy percekig csak ültem, a gondolataim súlyától mozdulatlanul.
Nem akarok eljutni oda, ahol azt kell mondanom: „Nem.”
Nem akarom eltemetni a saját életemet, miközben még élek.
Nem akarom végignézni, hogyan telik úgy az életem, hogy nem voltam jelen benne.
Nem akarok úgy élni, hogy a végén azt érezzem: több volt bennem, de sosem engedtem meg magamnak.
Megfogadtam, amit az ember ritkán mond ki önmagának... mindent megteszek azért, hogy egyszer tiszta szívvel mondhassam: „Igen. Boldog voltam.”
Azóta másképp élek, mert megértettem: ha én nem törődöm a saját életemmel, senki nem teszi meg helyettem.
Ez az én hozzájárulásom a világhoz: élni egy életet, amely méltó arra, hogy éljem.
Amely inspirál.
Amelyben nem csak létezem — hanem élek.
És most te jössz...
Ha most, ebben a pillanatban kérdeznék meg tőled:
„Boldog voltál?”
Mit mondanál? Igen… vagy nem? Nem kell nagy döntés.
Gyakran elég egyetlen csendes felismerés:
„Mostantól nem csak túlélni akarok — élni.”
Szeretettel,
Bartus Gyula
Radiesztézia Mentor
A karma. Azt mondják, ha nem veszel róla tudomást, akkor is működik. Lehet, hogy nem azonnal, de előbb-utóbb elér a hatása. Ha uralkodni akarsz az életed fölött és tudatosan szeretnéd járni a spiritualitás útját, nem mehetsz csak úgy el a karma 12 törvénye mellett, amely képes megváltoztatni az életedet!
A karma egy szanszkrit szó, ami „cselekvést” jelent. Ám a jelentéstartalma nagyjából ennyit tesz: a tettekből fakadó ok és okozat. Tehát minden cselekedtünk visszahat ránk. Vagyis egyes tetteink a jó irányba terelnek, míg mások a rossz felé. De ezt az irányt mi magunk is megszabhatjuk!
Hogy tudatosabban élhesd az életedet, aktívan kiaknázva a lehetőségeidet, érdemes megismerni a karma 12 törvényét:
Mint azt tudjuk, a gondolkodásunknak, a tetteinknek következménye van. Tőlünk függ, hogy ezek jók vagy rosszak, hogy milyen energiát viszünk bele. Éppen ezért ha szeretetre, figyelemre, megértésre, boldogságra, békére vágyunk akkor cselekedjünk, éljünk úgy, hogy ezt is kapjuk vissza. Add magadból azt a világnak, amire magad is vágysz.
Egyek vagyunk az univerzummal. Ennek okán pedig a tetteink, a vágyaink meghatározzák a világot. Ami körbevesz minket, az mások akaratának és a te akaratodnak a megnyilvánulása.
Amíg nem tanulsz meg elfogadni, újra és újra megkapod azt a leckét, azt a dolgot, amit elutasítasz. Ugyanakkor ha valakiben negatív tulajdonságokat, ellenséget látunk, az egyáltalán nem azt jelenti, hogy mi magasabb rendűek lennénk. Továbbá mindenki ugyanolyan fontos és értékes a maga módján, egyikőjüket sem becsülhetjük le, hanem bármilyenek is legyenek, el kell őket fogadnunk olyannak, amilyenek, mert mi sem vagyunk tökéletesek.
Ahhoz, hogy lélekben növekedhessünk, nekünk kell megváltoznunk, nem a környezetünknek és a körülöttünk levő embereknek. Az a feladatunk, hogy önmagunkat irányítsuk. Ha a lelkünkben elindulnak a változások, akkor az életünk a számunkra legmegfelelőbb úton fog elindulni, vagyis életcélunk beteljesítésének útján. Csakhogy nem egyedül a cél, a megérkezés a fontos, hanem maga az út is.
Hogyha valami rossz történik velünk, akkor bennünk van a probléma. Ugyanis ami minket körbevesz, az a belsőnket tükrözi vissza, illetve, amit mi tükrözünk, az vesz minket körbe. Ezért is olyan fontos, hogy felelősséget vállaljunk azért, ami az életünkben történik.
Minden és mindenki egy. Minden-mindennel összefüggésben áll az univerzumban. Így minden lépésünk egy másikhoz vezet, ha nem is látjuk, akkor is hatással vagyunk másokra, mert ez egy hatalmas nagy kör és mi mind fogjuk egymás kezét. Tudd, hogy látszólag bármilyen kicsi is az a lépés, valójában óriási hatással bírhat. Arról sem feledkezhetünk meg, hogy múlt, jelen és jövő, minden összekapcsolódik.
Nem lehet igazán egyszerre két dologra is figyelni szívvel-lélekkel. Mindig csak egy dologra tudunk és kell is figyelnünk. Ezért kell arra koncentrálnunk, hogy pozitívak legyünk, hiszen mellette hogy férhetne meg a szomorúság vagy a harag?
Akármiben is hiszel, bármi is legyen az igazságod, meggyőződésed, azt át kell majd ültetned a gyakorlatba, vagyis prezentálnod kell, amit megtanultál. Az élet megoldja hogy számot adj róla és bizonyítsd, mert csak onnantól kezdve lesz igazán a tiedé.
Hogyha folyamatosan a múltban kalandozol, megakadályozod magadat abban, hogy megéld a jelenedet. A régi sérelmek, gondolatok, érzések, tettek, álmok gyakran visszahúznak bennünket, ezért kell nekik búcsút inteni és maximálisan a mostra koncentrálni, mert egyedül afölött van hatalmad, azon tudsz változtatni.
A történelem addig fogja ismételni önmagát, amíg meg nem tanuljuk a nekünk szánt leckét. Addig köszönnek vissza a hibáid, a kapcsolataid, a tetteid. Ha változtatsz az utadon, a hozzáállásodon, a tetteiden, tovább haladhatsz előre.
Akkor leszel igazán boldog, ha azt teszed, amit szeretsz és ha azt kellő türelemmel és alázattal csinálod, akkor várhatod, hogy megjöjjön érte a jutalmad vagyis akár az, amire vágysz. Úgy is mondhatnánk, hogy tégy, dolgozz meg az álmaidért és az lesz a jutalmad, hogy elnyered őket.
Előbb mindig adnunk kell ahhoz hogy kapjunk, illetve azt kapjuk vissza, amit adtunk. Minden tetteddel hozzájárulsz az univerzum munkájához. Ha passzív vagy, akkor nincs hatása, legalábbis nem rontasz a helyzeten. Ellenben ha szeretetet adsz vagy pozitívan jársz el, azzal táplálod és gyarapítod az univerzumot, és ő maga is ezt adja neked vissza.
Wadolowski-Balog Orsolya