2020. december 8., kedd

Ilyenkor, decemberben ...

 


Ilyenkor, decemberben mohó, kapzsi vásárlási láz lesz úrrá az emberiségen. Ott tolong a bevásárló központokban és ürülnek a polcok, zsebek. Mennyi nehézség, tiltás, bezárás, félelem, magány, betegség volt ebben az évben és mit sem tanult belőle az ember. Minek kell történnie, hogy megértse, az ajándék kéznél van? Ajándék a nap, az óra, a levegő, a fény. Ajándék ki mellett ébredsz, kinek kezét fogod a játszótérre menet, a szülő ki életet adott és a lehetőség, hogy láthatod még. Ajándék a hang, az arc mely kedves neked és a technika, hogy halld, lásd, ha távol is. Ajándék a barát, ki a semmiért melletted áll. Ajándék az otthon, a meleg, az ünnep, a lehetőség, hogy mindezt számba vedd. Annyi mindenre biztatnak most, hirdetnek fontos, nagy dolgokat. De miért nincs reklám arra, hogy ölelj, szeress? Miért nem hirdetik hatalmas reklám felületek, hogy TE vagy az érték, nem a zsebed? Egyedi, csodálatos, ünnepi csomagolásban ajándék vagy a világnak! Ne légy az eszement világ csokimikulás figurája. Ennél azért többek, emberek vagyunk.

 
(Csomortáni Gál László)

2020. december 5., szombat

Régi mesék Télapója

 

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Régi mesék Télapója
 
Régi mesék Télapója gyere hozzánk vissza,
hadd legyen pár percünk varázslattól tarka,
hadd higgye minden ember néhány röpke percre,
ami múlt volt valaha, az nincsen elfelejtve.
 
Mert az emlék bennünk él és bennünk is marad,
akárcsak az a piros színű mikuláscsomag,
amit egykor rénszarvassal repítettél azon helyekre,
ahol kis csizmácskák voltak az ablakba rejtve.
 
Már felnőtteké váltunk, de szívünk még a régi,
hiszen ma is ugyanúgy a csodák útját lépi,
és ma is éppúgy elhiszi, hogy a Te mesebeli lényed,
bűbájos varázsa soha nem ér véget.
 
 
(Kun Magdolna)

2020. december 4., péntek

Közben emlékekbe kapaszkodunk...

 

Időnk telik. Szárnyalva, szerelmesen andalogva, vagy éppen magányosan lépkedve. Sóhajjal vagy mosollyal, derűvel vagy fásultsággal. Kacskaringós utakon haladunk érzelmeink hullámvasútján. Vonatunk néha lassít, megáll, újraindul, felgyorsul, kisiklik és néha vakvágányra téved. De ameddig bírja, mindig újraindul. Pöfögve, fékezve, nyikorogva, szabadon robogva visz minket sorsunk útján. Közben emlékekbe kapaszkodunk, remélünk, sóhajtunk, sírunk, nevetünk, összeomlunk, újrakezdjük, hiszünk, szeretünk, és remélünk. 

(Deverdics Éva)

"Ha nem szólok egy szót sem...

 


"Ha nem szólok egy szót sem, csupán hallgatlak, tudom, hogy megkönnyebbülsz. Odaadom a figyelmemet. A csendességemet. A tekintetemet. A drága időmet. Tudom, hogy már az is örömmel tölt el, ha végre meghallgat valaki. Megkönnyebbülsz. Bölcs jóság van a figyelemben."
 
(Müller Péter)

2020. december 3., csütörtök

Van, amikor nem találom a szavakat az imához...

 

Van, amikor nem találom a szavakat az imához, van, amikor akkora bennem a káosz, hogy sötétbe borítja bennem a lelket, amikor az érzelmek és a józan ítélőképesség viharként tombol a szívemben. Ilyenkor más imáit olvasom, segít elcsendesíteni a lelkemet. Segít menedékre, lakóhelyre találni,olyat, ahol védettséget érzek, mentsvárat, és biztonságot. Egy lakóhelyet a Jóisten házában, ahol, ha fáradt vagyok örülhetek a pihenésnek, ahol, ha fáj is, értékelni tudom a békességet, ahol a szomorúság könnyeiből örömkönnyek lesznek, ahol a sötétségből kijutok a fényre. 

 

(Deverdics Éva)


Up next - YouTube:Pintér Béla - Te erőt adsz

 

2020. december 2., szerda

Amióta világ a világ…

 
Amióta világ a világ…

Ölelkezünk, kezet fogunk, puszit és csókot adunk egymásnak. A természettel és a természetben élünk. Az ember az élet forgatagában mozog egymással karöltve. Áramlik bennünk és általunk az élet minden aprósága és nagysága, mélysége és magassága. Szívünk mélyén és a genetikánk gyökeréig kódolva vannak azok az évezredes törvények, miszerint EGYÜTT ÉLÜNK! Az életünk legalapvetőbb minősége és joga az, hogy egymással kézen fogva haladunk át az élet buja erdején. Vért, verítéket, könnyeket és testnedveket adunk egymásnak, gyerekként fetrengünk a porban, vizet nyelünk a folyóban, gilisztát veszünk a szánkba, fára mászunk és megsérülünk, a kutyánk megnyalja az arcunkat, a macskánk a kezünkből eszik, puszilkodunk, ölelkezünk ÉS EZ ÍGY VAN JÓL. Ettől vagyunk mi emberek. Ilyennek kell lennünk, ilyennek lettünk teremtve. Most ezek után felelj őszintén; hagyja-e a világ, hogy emberként élj? Tudod, az ember mindig kivívta a jogát a szabadságra, amióta világ a világ…
 
(Kováts Róbert)

2020. november 30., hétfő

Széppé tehetjük...

 


Már semmi sem lesz olyan, mint rég, de rajtunk múlik, hogyan tekintünk erre a napra. Széppé tehetjük, csak rajtunk múlik minden. Egy gyertya fénye meleget adhat, egy ima átölelő vigaszt nyújthat, és ha van mellettünk valaki, akit szeretünk, már mindenünk megvan. Hálát érezhetünk a szívünkben.

(Deverdics Éva)

" Hagyd , hogy néha elragadjon...

 

 " Hagyd , hogy néha elragadjon az éjszaka , nézd a csillagokat és engedd , hogy megrészegítsen a végtelenség érzése . Az éjszaka a maga minden sötétségével ..egyben út is a megvilágosodás felé . Az éjszaka , melynek misztériumai közelebb visznek minket Istenhez , olyan , akár a sötét kút , melynek a legmélyén szomjoltó víz van : fekete árnyaiban , valahol ott rejlik a láng , amely fellobbanthatja a lelkünket " 

(Paulo Coelho)

2020. november 29., vasárnap

Advent első gyertyája

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Advent első gyertyája

Advent első gyertyalángja legyen ma a béke,
apró gyermekszívek szépreményű éke.
Ráncos, fázós kézfejeknek forró meleg kályha,
szomorú arcocskáknak pihe-puha párna.
 
Advent első gyertyalángja legyen ma a mosoly,
ott is ahol szívfájdító nyomorúság honol,
hisz az Adventi gyertyákban fellobbanó láng,
koldusra és királyra is mennyei fényt ád.
 
 
(Kun Magdolna)

2020. november 26., csütörtök

Hagyd magad, légy szabad...

 

“Az életed csak visszafelé tudod megérteni. Amikor rájössz, minden esemény egyetlen gyöngy volt az úton. Ahogy peregnek le szüntelen, látod majd, értelme volt mindennek. A lekésett busznak, a halvány mosolynak, a csalódásnak, annak az egyetlen szónak, ami annyira fájt. Megérted majd, minden érted történt. Azért, mert az élet szeret, és a legjobbat akarja neked. Terelt. Terelt akkor, amikor lekésted, és terelt akkor is, amikor hagyta, hogy elérd. Segített akkor, amikor a pofont kaptad, mert arrébb mentél, oda, ahol aztán az ölelés várt. Épp ezért ne görcsölj most sem. Hidd el, vigyáznak rád. Csodáld nyugodtan az élet ezer színét, a napfelkelte aranyát, és ne legyen benned félelem. Az élet tudja, mi jó neked. Terel. Hagyd magad, légy szabad, jó kezekben vagy. Ma is.”
 
(Todorovits Rea)