Este

Kint fehér hó, mesevilág,
Bent ropog a tűz, táncol a láng,
Nyugalom árad, csend és béke,
Bár minden napnak így lenne vége...
Még nem alszom, érzem ölelésed,
Érzékelem még a fényt, a sötétet,
Lassan a csend álmot hoz ránk,
Kint fehérlik csendes mesevilág,
Itt bent ropog a tűz, táncol a láng.

(Pál Mária)

Hóesés

 

Hóesés

Mintha egy kéz,
ezernyi csipkét tépne szét.
Úgy hull a sok hópihe egyre,
fehéren, tisztán egymáson megpihenve.
Minden csillagocska, mintha horgolva lenne.
S ezernyi varázslat lakozna benne.
Nézd csak a csepp csodát hogy nő csak egyre,
vastag hótakarót borít a nagy hegyekre.
Süpped a láb is a roppanó hóba,
mintha csak édes porcukor volna.
Fenyők tűlevelén apró dunyha,
világnak minden zaja belefúlva.
A csendnek varázsát, hogy te meg ne törjed
surranó, suttogó legyen minden lépted.

(Takácsné Tóth Krisztina)

Ha téged...

 

Ha téged...

Amikor átölel két karod, mikor földet virágos rét takar,
Bármi fájt is, tudod, már semmi nem zavar.

Ha nem vagy velem is érzem, szívemben virágok nyílnak,
Egy csoda vagy, egy álom, kit lelkemben életre hívtak.

Maradj meg nekem varázslatnak, legszebb érzés a földön.
Elég csak tudnom vagy, s a reggelt mosollyal köszöntöm.

S ha nem vagy itt minden pillanatban, mindig visszavárlak,
A legszebb ajándék nekem, ha téged boldognak látlak.

(Juhász Istvánné)

 Vers vagy bennem...

Egy vers van bennem, dallamokból
fonódott ezer szóvirág
de hangjait csak én hallhatom,
rajtam kívül senki más.
 
Egy vers, amit még nem írtam meg,
csak mondogatom szótlanul,
egy vers, amellyé lettél bennem
örökre - leírhatatlanul... 

(Kormányos Sándor) 

Csodálatos pillanatok...

 

Egyszer csak meghallod. Nem, nem őt. A zenét. A zenét, amit hallanod kell. Hallgatnod. Vele együtt. Szótlanul, mégis, többet elmondva minden szónál. Mert ez a dal kézen fog és hozzávezet. Csodálatos pillanatok. Amilyeneket még sosem éltél át. És csak ülsz és mosolyogsz... És nem találod a szavakat. Csak hallgatod a zenét, hallgatod vele együtt. (...) Ebben a dalban, a dal perceiben, érzésében, szavaiban, hangjaiban most együtt vagytok. Szótlanul. A legszebb ajándékot kapod tőle ebben a dalban. Őt.

 

(Csitáry-Hock Tamás)

 

"A nyugalom ajándéka...

"A nyugalom ajándéka mindannyiunk szívében rejlik."

(Paulo Coelho)

A csend hangja

 

A csend hangja

Élvezted már
valaha a csendet
hallgasd csak
neked hoz üzenetet
szél szárnyán
susognak a dallamok
melyek a szemnek
láthatatlanok
de ha figyelsz
érzed a szíveddel
csend zenéjét
hallod a lelkeddel
a friss levegőt
magadba szívod
fáradt tested
életre hívod
merülj a csendbe
fordulj a dalhoz
csak te tudhatod
az üzenet mit hoz

(Zvolenszki Andrásné Jutka)

"Az marad tiéd...

"Az marad tiéd, amit másnak adtál,
csak az a szép, mit másnak megmutattál,
csak azt tudod, mit másnak tanítottál,
és nem fázol, ha volt kit betakartál."

(Dánielisz Éva)

Mégis szép

 

Mégis szép

Messzi hegy ormán tombol az orkán,
reccsen a szikla, koppan a kő,
jéggé van fagyva minden alatta,
dermedt a föld, és zord az idő.

Zúzmarás ködben, hajnali csöndben
alvó fa ágán dér didereg,
fenn a magasban fa ága roppan,
száguld a vad szél, tép a hideg.

Gomolygó köd a hóra telepszik,
fehér a csend, és alszik a rét,
köd fátyla lebben, fagy-fehér minden,
hűvös a táj, és mégis oly szép.

 

(Lupsáné Kovács Eta)

 

"Az életben csak az marad meg...

"Az életben csak az marad meg nekünk, amit átéltünk, amire visszaemlékezünk azért, hogy újraélve ismét érezzük az érzéseket, és mit sem számít, ha valamely pillanatban eltorzult. Minden emberi lénynek a boldogság a célja, ahhoz pedig az érzéseink vezethetnek el minket, az apró örömök, a nagy győzelmek, az erős érzelmek, a szerelmek. Nem számít, hogy a testünk vagy a képzeletünk éli át, vagy éppen az emlékezet formálja újra őket."

 
(Kilian Jornet)