Csodás húsvét

Csodás húsvét

Fonott kalács, sonka, tojás,
ez a húsvét olyan csodás,
nyuszika is ugrándozik,
fészek alján cukor, csoki,
barkaágon hímes tojás,
kezdődhet a locsolkodás!

(Nyirati Gábor)

Húsvét

 

Húsvét

Ünnepre vártam, tavaszra, napfényre,
És eljött Húsvét vidáman, meghitten.
Magával hozta a mezők illatát,
Hangos madárfüttyöt, erdők pompáját.

Szent emléket idézve e szép napról,
Áhítattal imádkoztam az Úrhoz.
Mert az ünnep nemcsak áldás, tisztelet,
Szeretet és béke minden embernek.

Láttam sok pajkos gyermeket, felnőttet,
Illatos vízzel sok lányt hogy öntöztek.
Verset mondtak hozzá, szépet, kedveset,
S hímes tojás volt jutalmuk cserébe.

A kicsiknek járt édesség, ajándék,
Vidámság mindenkinek, és sok játék.
Fiatalok ropták fürgén a táncot,
Ünnepelték a tavaszt, a szent napot.

(Burics Attila)

Tavaszköszöntő húsvét

 

Tavaszköszöntő húsvét

Ablak alatt énekel egy kismadár,
itt a tavasz! A hidegnek vége már.
Süt a nap és csendül a nóta,
nyílik a szív egy rugóra.

Aranyeső bontja szirmát,
zubog a vér az ereken át,
gerlepár már ül a fészken.
Siettek. Vagy nem egészen?

Medvehagyma erdő szélén zöldellik,
nárcisz, jácint kiskertekben illatozik.
Barka ágán bolyhos gombok,
emberarcon víg mosolyok.

Legyen húsvét tavasz ünnep,
miben lelkünk megfürödhet,
locsolkodjanak hát a legények,
míg a lányok kalácsot sütnek.

(Torma Ágnes)

Húsvét

 

Húsvét

Visszatérő, örök barát, nem felejti
szokásait, bármilyen is a világ.
Nagypénteki estek után jő a víg
locsolkodás: keresztfáról feltámadva,
örök tavaszt hirdetve mindenkinek.
Változnak ugyan a versek, tettek, de
van, mi megmarad mindörökre.
Húsvét napjai is ilyenek: örömünnep
tavaszvárón, fényhozón - reánk.

(Makovics János)

Aranyfénnyel ragyogj

 

Aranyfénnyel ragyogj

Itt a húsvét, a Tavasz eszmél,
szívünkben virágot bontanak
a vágyak, lelkünk megújulás,
víg hálaénekek zsonganak.

Szórjad szét a rétek virágát,
tavaszi szél, lobogtasd a hajunk,
hajtsd ki a rétre a Bárányokat.
Várva várt húsvét, légy vigaszunk.

Krisztus feltámad, nyílik az ég,
kékjében ott ragyog a Napfény,
húsvét lesz, vele megújulás,
ó, ragyogj, ragyogj fel, aranyfény.

(Kiss Virág Lívia)

Kis kívánság

 

Kis kívánság

Nyuszi, nyuszi hófehér
ugrál felénk könnyedén.
Ajándékot hozott nekünk, csokit,
amit úgy szeretünk.
Egy kérése lenne csak,
megkért, hogy hallgassam.

Ember!
Urunk hatalmas teremtménye,
akit a jó Isten alkotott saját képére,
védelmezd, óvd az állatvilágot,
ne kínozd, ne öld meg az ártatlan jószágot!
Lelke van és érez, míg szíve dobog,
fájdalmat, bánatot neked sosem okoz.
A húsvéti nyuszit, ha elmúlt az
ünnep,
ne vesd a kukába,
szeresd és etesd!

(Kovács Irén)

Húsvéthoz közel

 

Húsvéthoz közel

A megbocsájtásról

Péter Jézust háromszor tagadta meg,
háromszor mondta, hogy nem is ismerem.
Péter is félt, szerette az életet -
s Jézus megbocsájtott néki, Istenem.

Vajon mi tudunk-e megbocsájtani? -
és nem okozni fájdalmat másoknak.
Tudjuk-e a rosszat jóra váltani,
s segíteni elérhető álmokat.

(Murzsa András Dr.)

Húsvétra készülve...

 

Húsvétra készülve...

Szeszélyesen érkezett meg április,
elhozva nekünk egy ünnepet is...
Húsvétra ébredtünk, s készülünk,
lelkünkben most erre emlékezünk...

Sok mindenről szólhat e pár nap,
hitünkben újraéled egy szép nap...
Ünnepi asztalnál a hímes tojás, sonka.
Örömkönnyel, tiszta szívvel vár a
locsolókra...

(Kovács Gabriella)

Csendesedés...

 

Csendesedés...

Nincs itt az ideje a dáridónak!
Csendesedjetek el!
Fájó a története a Mindenhatónak.
És mondá az Úr!
Egyetek e kenyérből, mert ez az Én testem.
Igyatok e kehelyből, mert ez az Én vérem.
Ekkor már a mindenható tudta, hogy Júdás elárulta!

Pénteken már cipeli súlyos terhét!
Vállán viszi a Golgota felé nehéz keresztjét.
Háromszor esett el újra meg újra.
Ezzel azt tanítja, ha elesel, ne add fel!
Kelj fel újra meg újra!
A Szűzanya látta Fia szenvedését,
ki érettünk ontotta Szent vérét!

Súlyos terhét Simon segíti cipelni.
De mégis elbotlik, a földre esik,
de feláll újra! Ezzel azt mondja:
Meg kell bocsátani, mindig csak jót tenni!
Így fogod a dicsőséget Te is elnyerni!
Nem elég, hogy cipeli a kínzó keresztet,
Hóhérai még verik a megkínzott Jézust,
vérző testéről letépték a ruhát,
Kit ezzel az ember újra meggyaláz.

Majd keresztre feszítik az áldott Szent testet,
mely vérző sebbel meghal a kereszten.
Ezzel azt tanítja nekünk az Úr.
Jézus annyira szereti gyermekét, hogy életét
adja minden gyarló emberért!
Midőn a Szűzanya karjába vette
keresztről levett Fiát, akkora bánat gyötri,
melyet halandó ember soha nem élt át!

A szeretet, amelyben Ő örökké égett,
emlékeztet rá az örökmécses.
Amint a sirató asszonyok a
Szent testet levitték a sírba, azóta
tudjuk, hogy Jézus halála a
kereszténység legnagyobb fájdalmas
tragédiája.
Ám harmadnapon feltámadott!!!
Hallelúja-hallelúja!

(Tihanyiné Tamás Ágnes)

A Húsvét misztériuma

 

A Húsvét a vallásos emberek életében a legjelentősebb ünnep, melynek alkalmából a Krisztus keresztre feszítését követő dicsőséges feltámadásra emlékezünk. Jézus, mint valóságos Isten és valóságos ember, önként vállalta a szenvedést és a halált, hogy mérhetetlen áldozatával az emberiséget megváltsa.

A Húsvétot megelőző vasárnap virágvasárnap ünnepe, amely napon arra emlékezünk, hogy Krisztus pálmaágakat lengető, éljenző tömeg koszorújában vonult be szamárháton Jeruzsálembe.

Nagycsütörtökön Krisztus elfogatására emlékezünk, mely az Olajfák hegyén történt. (A Nagycsütörtököt más néven zöldcsütörtöknek is hívjuk.)

A vallásos emberek a böjti időszakban, - Nagyhéten és Nagypénteken pedig különösen, - magukba szállnak, átértékelik életüket, s a Jézusi áldozat fényénél hálával telve újragondolják életüket, hitüket. A Húsvétot megelőző 40 napos böjti időszakban sok hívő nem eszik húst, illetve akadnak olyanok, akik csupán kenyéren és vízen élnek.
Nagypéntek Krisztus halálra ítélésének, megkínzásának és keresztre feszítésének a napja. Ezen a napon a templomokban passiójátékokon keresztül emlékeznek vissza Jézus szenvedéseire.

Nagyszombaton esti körmenettel emlékezünk a Krisztus halálát követő, harmadnap (Húsvét vasárnap) hajnalán beköszöntő feltámadására.