Szükségem lenne rád!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Bene L. Krisztián

Szükségem lenne rád!

 

Szükségem lenne rád, és az igaz szerelmedre.

Szükségem lenne rád, ahogy még sosem.

Szükségem lenne rád, és arra a szép lelkedre.

Hisz ott vagyok a szívedben, vagy talán már ott sem.

 

Szükségem lenne rád, mert veled vagyok boldog.

Szükségem lenne rád, csak gyenge vagyok szólni.

Nélküled szürke minden, s nem is mosolygok.

Nem tudok már szívembe, örömet dalolni.

 

Szükségem lenne rád, mert a könnyekkel alszom el.

Szükségem lenne rád, hogy nyugodt legyek.

A remény lábbal tapos, és szó nélkül hajszol el.

Szükségem lenne rád, mert nem tudom mit tegyek.

 

Szükségem lenne rád, és a közös napjainkra.

Nincs szükségem másra, hidd el, csak terád.

Szükségem lenne, a megírt álmainkra.

Remélem megérted, mert szükségem lenne rád.

 

Két Lélek - Érzelmes Dal | Mulat az AI

Szemeiben ott tükröződik az egész világ szépsége...

 

A Nő megszépül, ha szeretik, és ha szerethet. Mintha a lelkében egy láthatatlan lámpás gyúlna, ami belülről világítja meg az egész lényét. Ahogy érzi a szeretetet, mintha minden virágot hozna a szívében, mintha a legszebb tavaszi reggeleken járna, ahol minden ébred, és új életre kel. A bőre, az arca, a szemei – mind sugárzik, mintha maga a napfény lakozna benne.

 

A szerelem nem csupán egy érzés, hanem egy erő, amely átformálja a világot körülötte. Minden érintés, minden szó, amit kap, egyre fényesebbé teszi őt. Ha szerethet, a lelke szabad lesz, mintha eltűnnének a falak, amelyek addig tartották. Ő maga válik a tűzzé, amely melegséget ad, a fénnyé, amely világít.

 

Az a szeretet, amelyet ad és kap, olyan, mint egy finom tánc az univerzumban, ahol ő a középpont. Minden körülötte forog, de ez nem csak róla szól. A szeretet egy szimbiózis, egy csodálatos kölcsönhatás, ahol ő ad, és közben újra és újra töltődik. Szemeiben ott tükröződik az egész világ szépsége, mert a szerelmen keresztül látja.

 

Amikor szeretik, és szerethet, a Nő nem csak fizikailag változik meg. A lelke fényesebben ragyog, a hangja lágyabb lesz, a mozdulatai kecsesebbek, mert minden tette mögött ott van az az erő, amit a szerelemből merít. Ez az az erő, ami életet ad neki, ami szárnyakat ad, hogy messzire repüljön, de mindig visszatérjen oda, ahol szeretetben megpihenhet.

 

S a világ szebb lesz általa. - Ki vagyok én?

 

 

Lelkitársak könnyen találkoznak, mert egy hullámhosszon rezegnek...

 

"Lelkitársak könnyen találkoznak, mert egy hullámhosszon rezegnek.

 

Talán azért is, mert ismeretlen erők összehozzák őket. Az aranyfonál egymáshoz vezeti azokat, akik fogják.

 

Az ilyen sorsszerű összecsapódáskor átlépik az emberek a közeledés társadalmilag szokásos lépcsőfokait.

 

Nem lépésről lépésre közelednek egymáshoz, hanem hirtelen. Olyan, mintha rég nem látott testvérükkel találkoznának. Egyszerre mindenről van szó és mindent el akarnak mondani egymásnak. Most és azonnal. Mert végre itt van az, akinek lehet. Aki érti.

 

Az aranyfonál követői rendszerint magányos emberek - a szó szellemi értelemében - viszont roppant érzékenyek és az ilyen hirtelen összeszikrázásnál felizzik valami a fényből. Ezt mindketten érzik és ki akarják használni a csodálatos pillanatot. A szikra fényénél megpillantják, hogy a másik is fogja az aranyfonalat. És tudnak beszélgetni lényegében Mindenről... még olyan személyes titkaikról is, amelyeket senki másnak nem mondanak el."

 

(Müller Péter: Aranyfonál)

 

Eltéphetetlen

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kowalsky meg a Vega - Eltéphetetlen

Emlékszem Rád
Ez nem az első ilyen élet
Ahol láttalak már Téged
Kérdezz rám bátran!
Annyit vártam, most hogy látlak
Ahogy itt vagy, mit is érzek?

Hogy miért fáj még minden gyilkos pillanat
Ami reggelente nem melletted ébreszt
Nélküled megdermed és üres a tér
Csak sír és hervadt szirmok szerteszét
Mint fuldokló mellkasban dobogó szív
Dübörgő csend és íztelen íz

Melletted bennem elszenderül
A zaj békés álomba merül
A fájdalom elszégyelli önmagát
Bennem Te ragyogsz, mást nem talál
A nevedet halkan zúgja bennem a vér
Ahogy lüktet a testemben megannyi ér

Ki tudja, mennyi időt ad még az ég?
Ám van, amit a halál sem tép szét
Mint cseppek a tengerben
Lényünk a végtelenben
Örökre összeég

Csak a mindenem vagy
Nincs Rajtad kívül semmim
Nem is adlak el
Csak az életem vagy
Meddig tart?
Bennem a végtelen pillanat vagy!

Emlékszem Rád
Ez nem az első ilyen élet
Én már szerettelek Téged
Kérdezz rám bátran!
Annyit vártam, most hogy látlak
Ahogy elmész, mit is érzek?

Nélküled megdermed és fagyos a táj
A hajnal szerelmet sehol nem talál
Mint egy semmibe ívelő híd
Hangtalan dal, szeretetlen szív
Melletted bennem lecsendesül
A hiány a bőségben elmerül
Az önzés megtagadja önmagát
Bennem Te ragyogsz, mást nem talál

Nem tagadom, hogy a neved éltet
Nekem a lényed a táplálékom
A lelki nyugalom
Az anyagi atomi tengerben
Amiben magamat látom
És bár tépi a sebeimet
Akkor is evezek a dagadó hullámsíron
Ha bedarál, ha belehalok
Akkor is megyek Hozzád
Ami meg fájni akar, hadd fájjon!

Ki tudja, mennyi időt ad még az ég?
Ám van, amit a halál sem tép szét
Mint cseppek a tengerben
Lényünk a végtelenben
Örökre összeég

Csak a mindenem vagy
Nincs Rajtad kívül semmim
Nem is adlak el
Csak az életem vagy
Meddig tart?
Bennem a végtelen pillanat vagy!

 

 

Az ikerlángok és a tapasztalás útja

Minden lélek első földi leszületése előtt egy tökéletes Egységben létezik. A lélek felszabadultságában, a teremtő fényének közvetítőjeként melyben még nincs jelen a dualitás, ítélkezés, nincsenek végletes érzések. A Feltétel nélküli Szeretet Otthona ez melyben a lélek teljességében ragyog. A leszületés előtt minden lélek Egységben van önmaga lényének fényével. Ismeri lélekcsaládja tagjait és a személyes lelki fénysegítőivel is szoros kapcsolatban van. Fény otthonában, a tudatosságnak eme legkiteljesedettebb fokán mindent lát, érez , mindennel tisztában van. Tudja az őstudásból adódó miérteket együtt létezve a Mindenséggel. Égi Segítői nyomdokában létezve gyógyul,tanul és készül a leszületéssel járó hatalmas feladatokra. Minden lélek küldetése a fény közvetítése. Útja során minden személyes megírt, bevállalt feladatát is megoldani kívánja. A cél mindenki számára az, hogy a fénybe térhessen vissza személyes útjának végével bezárólag. Az inkarnálódás nagy-nagy kiváltsága a léleknek. A lelkek ugyanis sorban állnak arra várva, hogy ismét leszülethessenek a földre és egy újabb tapasztalattal gyarapodhassanak.Az első életbe történő leszületés előtt az Egy lélek ketté válik minden esetben mely egy férfi és egy női minőséget képviselve kezdi meg földi pályafutását. Az ikerláng misztérium kifejezése az mely e Szent szövetséget takarja. Ennek során a tökéletes Egység kettőjük között sosem gyengül, sosem szűnhet meg. A fényük mindig egymásra ragyog bármilyen messze kerüljenek is egymástól életeik során.

Az ikerlángok első földi életeiket általában együtt élik meg, egy időben vannak jelen abban az életükben. De elindul a folyamat, a bevállalt tapasztalás útja mely nem könnyű. Melyben a lelkek szépen lassan siklani kezdenek a tudatosság és "tudattalanság" ösvényei között. A sok-sok megírt minta melynek gyógyítása az Egy lélek még intenzívebb kiteljesedéséhez vezet majd mely semmi esetre sem egyszerű és könnyűnek mondható. A lelkek mélyen tudják ezt és ismerik a legősibb érzést melyet senki és semmi sem vehet el tőlük. Az ikerlángok egymásért léteznek. Egymásért vállalják be a feladatot. Egymásért teszik a dolgukat itt a földön mely tapasztalásukkal ugyanolyan hatással vannak a másikra mint önnön lélek felükre. A férfi és a női energia minőségek kiegyenlítése a két fél között végbemenő tiszta Ikerláng Szerelem állapotát hordozza. A lélek sok-sok életének, inkarnálódásának végén kapcsolódhat csak újra teljességében a párjával. Ez a Legfelsőbb Szférák energiájában történő Lélekkapcsolódást és Egybeolvadást jelenti számukra. A lelkek ez időben újra élik a Lét egy magasabb szintjén a tökéletes Egység állapotát. A forrással,a Teremtő Atya áldásával elvégezve földi karmikus tapasztalás útjukat mely után más létsíkokat tapasztalhatnak meg a Mindenség Univerzumának Útján...

Szeretettel Tóth István

Te vagy!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Bene L. Krisztián

Te vagy!

 

Te vagy az út, hogy jobb legyek.

Te vagy az út a mosolyomhoz.

Hozzád illenek a részletek.

Mi belőlem hiányzik a szebb sorokhoz.

 

Te vagy az álom, az ébredés.

Az öröm, a kellő fájdalom.

Te vagy az utamon az érkezés.

Az Isteni dallam a nászdalon.

 

Te vagy a fényem, támaszom.

Te vagy a lelkem védőburokja.

Te vagy mindenre a válaszom.

S én vagyok az, ki a szívedet fogja.

Amikor tiszta szívünkből szeretünk valakit...

 

Amikor tiszta szívünkből szeretünk valakit, akkor elfogadjuk a számunkra legidegesítőbb tulajdonságait is. A legrosszabb pillanatokban is arra gondolunk, hogy akármilyen nehéz is sokszor a másikkal, nem tudnánk nélküle élni.

Kergethet akár az őrületbe, tíz perc különlét után úgyis hiányozni fog. Mert az igaz szerelemben a felek mindent képesek áthidalni a másikért. Legyen az apró, vagy nagy probléma. Nincs annál nagyobb bizonyosság, hogy tényleg szeretünk, mint mikor a különbségeink dacára semmit sem vágyunk jobban, mint vele lenni.

Érte megtanulunk egy olyan nyelvet is, amit eddig nem ismertünk: a másik fél szeretetnyelvét. Akármilyen nehéz is.

Igen, azt hiszem a szerelem pontosan erről szól, ettől több, mint egy fellángolás, vagy csupán testi vágy.

 

(Agárdi Zsóka)

Félszavak

 

 

 

 

 

 

 

 

Félszavak

Már meg se kérdezem

Mert tudom, hogy úgyis jössz

Ha a világ ordít, a tükör torzít,

Te mindig hozzám szöksz

 

És már meg se kérdezel,

Mert tudod, hogy bármikor

Ahol te vártál, most én várlak,

Ha az élet megtipor

 

Nem kellenek itt mondatok,

Többet mondanak a félszavak

Nem kérdés, az életem veled

Egy átszakított célszalag

 

Ha a szárnyam ég, de repülnék

Te tarts az égen fenn!

Túl közel a naphoz,

Lehet, megégünk majd mindketten

 

Phoenix RT

Legyen ez a te kis világod...

Átsuhant a szívemen a nyár. Itt hagyta a lábnyomát, és megágyazott az ősznek. Elvitte magával a fullasztó, forró estéket, a tücsökszót és a frissen szedett paradicsom illatát. Hogy megvigasztaljon hozott helyette más szépségeket. A pattogó tűz és a narancsos sütőtök illatát, a csipkebogyótea ízét, a pléd alatt olvasós, kekszmorzsolós estéket. A grillázs és a régi könyv illata keveredik az eső és a kanócos gyertya ölelésében. Táncol a fénye a falon, megremegteti a szívem, elcsendesülök. Nem várok se csodára (már tudom, hogy mi magunk vagyunk a csoda), se megváltásra (önmagunkat tudjuk csak megváltani a démonjainktól, amiket szintén magunk gyártunk), se világmegváltásra. Már tudom, a világ nem fog a feje tetejére állni, magunknak kell belesimulni és megbékélni ezzel az új világgal. Amiben rohanunk, küzdünk és harcolunk. Ahol nem olvasunk, hanem filmezünk. A gyors ingerek és a digitális világ emésztőgödrében kell egy létra. Amin kimászhatsz a nyugalom szigetére. Legyen ez a te kis világod. Ahol nem bánthatnak, nem kritizálhatnak és nem irányíthatnak. A telefont is kikapcsolom, érzem, ahogy múlik a gyomortáji fájdalom... átölel a béke. Elringat a nyugalom. Holnap új nap, új kihívások. De ez most még az enyém. Minden más ráér...

 

~ Lady ~

 

"(...) az élet is van annyira fontos, hogy néha ráérjünk. Hogy ráérjünk élni."