Elviszlek magammal

Ez a dallam árad felém...

 

"A zene gyógyít...Nyugtat, békességet ad. A lágy dallam elvarázsol, békét hoz a szívedbe, elfelejtesz mindent. Árad feléd, árad beléd. Szétárad benned, feloldja a félelmeket, aggodalmakat, a fájdalmakat. Megnyugtat. Megnyugtatsz. Mert te vagy a zene. A dallam. A legszebb. Ez a dallam árad felém, amikor meghallom hangodat. És szeretem a hangodat. Szeretem hallgatni. (...) Betöltesz, megnyugtatsz, elvarázsolsz. Meggyógyítasz. A legszebb zenével. Önmagaddal." 

 

(Csitáry-Hock Tamás)

Tehát sokízű a szerelem?

 

Tehát sokízű a szerelem?

- Csak annyira, mint egy ünnepi vacsora. De az is aperitiffel kezdődik. Ha átugrod az étvágygerjesztőt, vacsora után már nem fog ízleni.

- És a szerelemben mi az étvágygerjesztő? A nagy nyitány?

- A várakozás az első csókra érett pillanatra. A sok-sok kis remegés, ami ott dobol az ereidben és felforgatja a véredet. Aztán az áhítat, ami körüllengi az első tétova csókot és egy a hajadon végigfutó simogatása, amelybe belebizseregsz a talpadig... Ha mindezen átsiklasz, mint egy lengő ajtó, olyat hagysz magad mögött, amit soha meg nem találsz.

 

(Kun Erzsébet)

VÁGYAK

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

VÁGYAK 

Behunyom szemem, s magam előtt látlak
Mostanában sajnos, mindhiába várlak
Másra nem gondolok, rajtad kívül
Attól félek, hogy a kapcsolatunk kihűl

Mostanában sajnos, mindhiába várlak
Gondolataim - csak tenálad járnak
Csak terád tudok, gondolni szüntelen
Úgy érzem a perc, több mint végtelen

Álmaimban mindig, szemem előtt lebegsz
A valóságban is - lehet velem lehetsz
Hogy az álmom végre, valósággá váljon
S ne szeressek jobban, senkit a világon

Ne szeressek senkit, te légy az álmom
Te légy az álmom, s te légy a párom
De a valóságban, be kell hunynom szemem
Hogy a te személyed - a szemem előtt legyen.

(Szerencsés János)

Megmutatod

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Megmutatod

 

Beléptél ajtómon, becsukhatod magad mögött, ha akarod,

mutathatod a való lényed, ha szeretnéd úgyis eltakarod.

 

Viszont ha egyszer megmutatod, többé nem játszhatsz mást,

hisz elhiszem neked, hogy te vagy az, ki megmutatja magát.

 

Hiszek neked, hogy veled építem a közös, gondtalan jövőnket,

kinyitom az ajtót, szárnyalhatsz, hisz úgyis megszabták az időnket.

 

Szólj ha a kezed lendül és halk kopogtatással jeleznéd:itt vagyok,

s ha suttogod azt,míg kéred itt leszek veled, s maradok ha akarod.

 

(Dóró Sándor)

"Jeleket kapunk! ...

 

"Jeleket kapunk! Nemcsak odaátról, innen is. Kis jeleket, amik nagy dolgot jelentenek. És akinek érzékeny a lelke és éles a szeme, az észreveszi. És megérti."

 

(Müller Péter)

A végtelenségig és tovább, az utolsó lélegzetvételig...

 

Beléd esni, és onnan lehetőleg soha ki nem jönni.

 

A végtelenségig és tovább, az utolsó lélegzetvételig. Valahogyan így lenne jó élni. Nem kicsinyes játszmákban elégni.

 

Nyitottan, csillogó szemekkel szemlélni, nem csak átsuhanni, letudni, túlélni.

 

A maradandót észrevenni és azért élni, és ami csak kacat, mulandó, fecsegő, elengedni.

 

Nem minden lefelé húzó spirálba belemenni. Ami emel, azt keresni.

 

Nem kerülni, ami felnevel, és csak a pillanatnak élni, elfogadni a fájdalmat is, őszintén szembenézni.

 

Nem gyűlöletből, szeretetből élni.

 

 

(Szikszai Szabolcs)

Ti mindig ott lesztek Egymásnak...

 

Van az úgy, hogy két ember között olyan különleges, emberi ésszel fel sem fogható kötelék van, amit megpróbálhatsz ezerszer is elvágni, tűzbe vágni, tengerbe dobni, ezeregyedszer is visszanő. Mert a két lélek lélekszinten visszacsinálja. Észrevétlen, egyszerűen csak megtörténik, és Neked fogalmad sincs, mi ez az egész... Olyan, mintha valami láthatatlan erő megfosztana a szabad akaratodtól. Hiába döntenél másképp, vagy már döntöttél is, mintha odafentről beléd nyúlnának, és elragadnák azt a szabad akaratot. Annyira szeretnéd, de nincs másképp... Csak elfogadás van. Ha tudatában vagy annak, hogy nem sokan merték ezt vállalni, csak a legeslegerősebbek, akkor könnyebb. Igen, ez egy vállalás. És nem csak egyedül vállaltad, hanem a másik is a kötelékek másik végén. Neki sem egyszerűbb. Azért van ebben sok-sok szépség, csoda és jó is. Az egyik legszebb talán az, ahogy megmentitek egymást, amikor épp összedőlni készül a világ körülöttetek, hol Te Őt, hol Ő Téged. Még ha nem is úgy tűnik a külvilágban, Ti mindig ott lesztek Egymásnak, amikor épp szükséges. A körülöttetek lévők mit sem sejtenek az egészből, hisz minden ott zajlik belül... Benned és Benne. Te és Ő Együtt.

 

(Takács Kriszta)

Emberek között, akik egyszer szerették egymást...

Emberek között, akik egyszer szerették egymást, s aztán elmentek egymástól, marad valamilyen kegyetlen, minden írott szerződésnél és ünnepélyes eskünél keményebb kötés.

 

 

(Márai Sándor)

Eszembe jutsz…

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Johann Wolfgang Goethe: Eszembe jutsz…

 

Ha hullámok hátán nap fénye csillan,

Eszembe jutsz;

Ha forrásvizén a Hold képe villan,

Eszembe jutsz.

 

De téged látlak, ha hordja utakon

A port a szél;

Ha éjjel vándor át a szűk pallókon

Remegve kél.

 

De téged hallak én a bősz viharban

Ha hullám zúg;

Ha csendes ligetben megyek magamban,

A hangod súg.

 

Te távol élsz, de én szívembe zárlak;

Legyél enyém!

Leszáll az éj, a csillagfényben várlak,

Siess elém!

 

 

(Szalki Bernáth Attila fordítása)