2024. augusztus 30., péntek

A gondolataidon

 

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

A gondolataidon
 
Átosonok a gondolataidon, mint már annyiszor…
csendben… mindenki előtt zárva.
Nem úgy mint sok szív ami mindenki előtt ki van tárva,
és mégis üres belül.
Bennem az érzelem csendben megül.
Csendben.
A sóhajtása sem látszik.
Csak Te vagy benne… és az érzelem tanyázik.
 
Léria Dipán

Néztem őt.

 

Néztem őt.
 
Figyeltem minden egyes mozdulatát, a legkisebb vonásait is. A szemét ahogy a fények játszanak benne, az arcát mikor észre veszi, hogy nézem és grimaszol, a száját ahogy széles mosolyra húzódik.
 
Csak néztem komoly tekintettel... mert az igazság az, hogy ilyenkor én vagyok a legboldogabb ember a világon.
 
Szeretlek!

Hogyan mondjam el...

 

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Hogyan mondjam el...
 
Hogyan mondjam el,
talán két szemedbe nézzek?
Vagy hegedű húrján
üzenjek néked?
Mert oly nehéz a szó,
a nyelvemen botladozó.
Mit jelentesz Te nekem?
 
A zenét, mi a lelkemig hatol,
a napsugarat,
mely beköszön az ablakon,
és vidáman csillog
a reggeli harmaton.
Rózsaszín szemüveget,
melyen keresztül
a világ üzen nekem,
és Te ott vagy
minden üzenetben.
Megbújsz a távoli
hegyekben,
fehéren vakító,
hömpölygő bárány
fellegekben.
A kékséget szuszogó
nefelejcsekben,
a madarak dalában
és a tiszta tó tükrében.
 
Köszönöm, hogy vagy nekem
és láthatatlanul mindig
fogod a kezem,
csak ezt szerettem volna
elmondani neked,
édes, kedvesem!
 
Z. Konkoly Juci

Kristina Calu:Kérdezd meg…

 

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Kristina Calu:Kérdezd meg…
 
Kérdezd meg, mikor kezdődött ?
Azt mondom, amint a fény rád vetődött
Nem kellett hozzá második pillanat
Mert elvesztem egyetlen másodperc alatt
 
Kérdezd meg, mit éreztem ?
Azt mondom, te vagy az egyetlen
Kiért bárhol, bárkivel szembeszállnék
Elveszett lelkemnek te vagy az ajándék
 
Kérdezd meg, mennyire akartalak ?
Azt mondom, amennyire szabadulni vágyik a rab
Sóvárgó szívem érinteni vágyott
Felperzseltem volna érted az egész világot
 
Kérdezd meg, szeretlek-e még ?
Azt mondom, nekünk sosem jön el a vég
Nincs se égen, se földön olyan hatalom
Mi lefejthetné rólad ölelő karom.
 

Egy finom, szívből jövő öleléssel belesimulunk a szeretet gyógyító terébe.

 

Egy finom, szívből jövő öleléssel belesimulunk a szeretet gyógyító terébe.
 
Hozzábújni a szeretet lényhez úgy, hogy egyszerre dobban a szívünk, isteni finom érzés. Ilyenkor nem csak a karunkkal ölelünk, hanem a lelkünk is egymásba simul. Ez az érzés egyike az élet legértékesebb pillanatainak. Benne van minden, ami valóban számít: feltöltődés, energiaáramlás, meghittség, erő, melegség, összetartozás. Az ölelés meghitt pillanatában, megszűnik a borúlátás, a félelem, a magány, mert adunk és kapunk magunkból egy kis darabot.
 
„Napi négy ölelés kell a túléléshez, nyolc a szinten tartáshoz és tizenkettő a gyarapodáshoz” – mondja Virginia Satir.
 
A legalább 20 másodpercig tartó, szívből jövő ölelés, gyógyír minden zaklatott lélek számára. Éljünk ezzel az Isten adta lehetőséggel, töltsük fel testünket-lelkünket a szeretet csodájával.
 
Vigasz a léleknek

Tudod, mi az ami fontos?


Nem számít az ígéret, mert semmit nem jelent. Nem számít az eskü, a templom harangja, és a gyűrű sem ér semmit. Tudod, mi az ami fontos? A reggel neki elkészített kávé, holott napok óta nem beszéltek. Az este, amikor nem alszol, amíg nem tudod, hogy biztonságban haza nem ért. A kéz számít, amit megfogsz, amikor ellene fordul az élet. A napközbeni sms és telefon, amikor érzed, távol, mégis közel van. A csend fontos, amikor mind a ketten hallgattok, mégis benne van minden, a remény, hit, szerelem. A perc fontos, amikor mennél, mégis megfordulsz, mert tudod, bármilyen nehéz is, vele szép az élet. Mert hiába minden szó, és ezer dolog, amit nem tudtok megbeszélni. Ostoba szavak, ami semmit nem ér. A tettek, a reggeli kávé, a mosoly, az ölelés, a kitartás, a szerelem az, ami számít.
 
(Todorovits Rea)

Szabadon, boldogan...

 

Élni sokféleképpen lehet. Van, aki épp az igaz szerelmet keresi, és lesz, aki megtalálta azt. Van, aki épp álmodik egy szebb jövőről és van olyan, aki ebben a pillanatban is érte tesz. Van, aki bátortalan, és elrejti az érzéseit, és van, akiben ezer fokon tombol, és kimutatja azt. Lesz köztünk közömbösen élő, de belül létező és van, aki ebben a pillanatban is képes lenne bármit megtenni, csak egyetlen pillanatra visszaforgathatná az idő kerekét. Mert élünk. Ezer vággyal, vagy csak egyetlennel, hittel, vagy reményt vesztetten, de valahol a hosszú úton mind egyre vágyunk. Élni akarunk. Szürkén, vagy színekkel tele, de élni. Szabadon, boldogan. Még. 

(Todorovits Rea)

2024. augusztus 27., kedd

Dóró Sándor:Szerelem

 

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Dóró Sándor:Szerelem
 
Ma békésen lefektettem az alkonyt,
s a színesedő, barnuló földeket
betakartam puha, okos gondolattal...
A bogarakat elküldtem a levelek
csendje alá, hogy pihenjenek...
Az égen bóbiskoló csillagokat
elfújtam, hogy aludhass!
A csendet csendre intettem
szívremegve, hogy fel ne rezzenj...
Lépteimet álmodba szőttem,
hogy álmod szebbé tegyem!
S ha felkelsz mosolyomban
tisztára fürödhetsz!
Felébresztem a hajnalt is,
hogy örömöd fényes legyen!
 

Wass Albert:EGY SZELLŐ

 


 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Wass Albert:EGY SZELLŐ
 
Egy szellő jött, nyugatra induló.
Üzentem vele Néked.
Talán elér, talán átadja,
talán megérted.
 
Olyant küldtem vele
mit nem bír el levél.
Amit elejt a drót is
amire odaér,
és semmi hullámhosszon
nem lelni állomását:
a szívem dobbanását!
 
Egy szellővel
ma este-tájt
küldtem valamit Néked.
 
Talán elér,
talán átadja,
talán megérted
 

2024. augusztus 23., péntek

Papp Ádám: Könnyezve áldalak

 

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Papp Ádám: Könnyezve áldalak
 
Amikor közel vagy
a nyugalom élteti szívem,
de ha messze vagy,
úgy érzem semmim sincsen.
 
Szeretem a szemeidben
testetöltő szerelmedet,
szeretem gyönyörét;
a csillogó kikeletet.
 
Vágyom, hogy simíts meg,
hogy hozzám érj.
Vágyom, mert e világ
bennem csak tőled él.
 
Tőled, ki megmutatta,
hogy kell szeretni,
s ebbe lassan, mosollyal
belehalni.
 
Megmutattad az örömöt,
a dalok rejtett csókjait.
Megmutattad a bánatot,
s a szürkülő elmúlásait.
 
Könnyezve áldalak
te édes, te drága csillag.
 
Hunyj ki lassan szememből,
de csak akkor, ha majd az élet
a halálnak ad...