Találkozások iskolája

 

Találkozások iskolája 💓

Nem az a fontos, mit kapsz. Afelett nincs hatalmad. Elveszhet, tönkremehet, visszavehetik. Csak az a fontos, amit adni tudsz. Ez az egyetlen valódi lehetőség, amit útravalóul kaptál. Adni magadból, a szívedből, a lelkedből. Ha másképpen élsz, csak teher lehetsz. Potyautas a hajófenéken. Ott csak a motorok dobogását hallgathatod, semmit nem látsz a tenger szépségéből. Nem érzed arcodon a szél simogatását, nem tapasztalod meg a napfény erejét. Ott lenn a sötétben nem utazol – csak szállítanak. Teher vagy – ahelyett, hogy utas lennél. Onnan nem láthatod a végtelen vizet, nem irányíthatod a hajódat. Nem pillanthatod meg gyermekkorod lakatlan szigetét sem, ahol képzeletben annyiszor legyőzted az elemeket, és az örök „emberi” örököseként kultúrát teremtettél. Belső szigetedet, ahol nap mint nap bizonyítékot lelsz arra, hogy élni és embernek lenni mégiscsak valami nagyszabású dolog.

(Perjés  István)

Úgy szeretem őt, ahogy van...

 "Az ideális társ, az úgynevezett lelki társ az, aki mindkettőjük számára lehetővé teszi az optimális fejlődést. Nem csupán két ember közötti kapcsolatról van szó, hanem két lélek között létrejött kapcsolatról, s ebből a tényből az együttélésre és a szeretetre vonatkozóan nem kevés tanulság vonható le. Lelki társamat a lélek szintjén találom meg, nem a szerepek és elvárások szintjén. Ekképpen lesz ő az én számomra „kapu a belső Paradicsomhoz”, amely saját tökéletességemhez vezet. Úgy szeretem őt, ahogy van, és nem olyannak, amilyennek véleményem szerint lennie kell. A lélektársi kapcsolatban az a cél, hogy teljesen önmagam legyek, és a társamat hozzásegítsem ahhoz, hogy mindazokat a gondolat- és érzelemmintákat feloldja, melyek bennünket újra meg újra az elvárások és szerepek szintjére rántanak le. A szabadság és bizalom légkörében élek vele, amelyet kizárólag az igaz szeretet, szerelem tesz lehetővé.” 

(Kurt Tepperwein)

Boda János: Te és a gyertyafény

Boda János: Te és a gyertyafény

 

Nem ölel most semmi, és én csak nézlek.

Elaludtál. A takaró nem takar, minden porcikád

és a bennem tomboló égő vágy most megpihen.

Megpihen, mert itt fekszünk mind a ketten kielégülten,

és mégis szomjasan. Csak nézlek. Istenem, köszönöm!

A gyertya fénye csordogál a válladon és lassan,

mohón nagy falatokban csókolja vonalaid,

és lecsúszik a feszes combodon végig a lábfejeden, és ott elalél.

Törékeny az élet és az emberben minden vágy és és érzés.

Erősek vagyunk, és olykor mégis hagyjuk magunknak, hogy fájjon.

De e szent éjszaka, te és a gyertyafény örök emléke marad

vágyakkal teleszőtt, árva életemnek.

Vége van, de bennem tovább folytatódsz,

és a képzelet újra játssza bennem arcod és tested

finom, apró mozgásait. Mit a pihe, ha száll.

Aludj csak. Lassan hajnal van

és a meztelen tested is érzi a reggeli

bizsergés szellő-foltjait a bőrödön.

Fázom én is. Mégsem érdekel.

Kész vagyok. Teljes. Legbelül áradok.

A csend hegedül az ajkadon és

én csak hallgatom. Csak hallgatom.

És hogy itt fekszel, a lét megbékél mindennel.

Oda fekszem melléd és beléd költözöm.

Betakarsz. Betakarlak. Így élünk!

Alszol, és én álmodlak.

Elalszom, és te álmodsz engem.

 

Úgy öleli egymást a testünk,

ahogy a tenger hömpölygő

hullámai mossák a homokos partokat

a felkelő nap csillogó, mély vörös fényi között.

 

Szeretni ...

 

Szeretni nem csak azt jelenti, hogy átöleled ha ott van...

hanem azt, hogy távolról is érzi hogy mellette vagy.

 

(Léria Dipán)

Mi az érettség:

Mi az érettség:

 

1. Érettség az, amikor felhagysz a próbálkozással, hogy másokat megváltoztass, és helyette magad megváltoztatására összpontosítasz.

2. Érettség az, amikor elfogadsz másokat olyannak, amilyenek.

3. Érettség az, amikor megérted, hogy a maga szemszögéből mindenkinek igaza van.

4. Érettség az, amikor megtanulsz elengedni.

5. Érettség az, amikor egy kapcsolatban elengedsz minden várakozást/elvárást és pusztán az adás kedvéért adsz.

6. Érettség az, amikor megérted, hogy bármit is teszel, azt saját békéd érdekében teszed.

7. Érettség az, amikor már nem traktálod a világot azzal, hogy milyen intelligens vagy.

8. Érettség az, amikor nem keresed mások jóváhagyását.

9. Érettség az, amikor nem hasonlítod össze többé magad másokkal.

10. Érettség az, amikor békében vagy magaddal.

11. Érettség az, amikor különbséget tudsz tenni a „szükséglet” és a „kívánság/akarás között.

12. Akkor válsz éretté, amikor a boldogságot már nem az anyagi javakhoz kötöd.

 

(Adi Shankara)

Hétköznapi álmok...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hétköznapi álmok...

 

Míg világ a világ, vannak álmaim,

Hétköznapinak tűnő, kedves vágyaim.

Egy terített asztal lombos fák alatt,

Patakcsobogásban aprócska halak.

Kavicsot gyűjteni lent a partokon,

Hosszan elmerengni egy-egy lábnyomon.

Inni egy jó kávét, forrón, feketén,

Ajaknyi csík, bájos bögrék gyönge peremén.

Szeretni valakit, óh Őt de nagyon,

Kicsit hagyni, s' így a többi is szeretve vagyon.

Csillagokat lesni, számolni, hogy hullnak,

Nem sírni azon, hogy az évek múlnak...

Hálás szívvel szaladni a rétre,

Boldogság pillákat emelni az égre.

Megköszönni Istennek és az Angyaloknak,

Hogy Gyönyörű szemeik még reánk ragyognak!

 

(Frenyó Krisztina)

A Boldog élet titka

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A Boldog élet titka

 

Egyszerűben keresni a szépet,

Felet kutatni, találni egészet.

Megelégedni kicsiny örömökkel,

És nem ragaszkodni tízkörömmel.

Hálás szívvel kelni, meglátni a JÓT,

Mindenben meglelni a hozzád hasonlót.

Emberi dolgokban Isteni tetteket,

Angyali ruhákban, tiszta embereket.

Minden nap egy kicsit jobbnak lenni,

Ennyire egyszerű boldognak lenni.

Menni az úton, végigjárni rajta,

Akkor is, ha tiéd a nehezebb fajta...

És nem elfeledni, ez nem örökélet,

Kölcsönkaptuk mind, egyszerűen élvezd.

Egy a titok, nem más, tudja minden gyerek,

Csak Szeretni Egymást, ameddig csak lehet.

Míg akad valahol egy aprócska Csoda,

Igyekezzünk eljutni együtt, még ma oda.

 

(Frenyó Krisztina)

Emlékezz!

 

Lelked ahhoz a világhoz tartozik, ahol az Istenek élnek. Így nem kell mást tenned csak azt, amit az isteni világban is tennél: szeretni. Meríts ebből a kifogyhatatlan forrásból, hisz ez ott él belül a lelkedben...Emlékezz! És minden szeretetté válik benned és körülötted...

 

Szeretettel

@Életfestők

A kezünk a lelkünk antennája...

- Nagymama, hogyan viseljem el a fájdalmat?

- A kezeiddel kedvesem. Ha az elméddel próbálod meg, akkor a kín még erősebb lesz.

 

- A kezeimmel, Nagymama?

 

- Igen, igen. A kezünk a lelkünk antennája. Ha varrásra, főzésre, festésre, a föld érintésére használod őket, vagy ahogy a földbe fúrod őket, a gondoskodás jelzéseit küldik a legbensőbb lényedhez és a lelked megnyugszik. Így nem kell több fájdalmat keltenie, hogy odafigyelj rá.

 

- Tényleg olyan fontosak a kezek?

 

- Igen, lányom. Gondolj a csecsemőkre: az érintés útján ismerkednek meg a világgal. Amikor öreg kezekre tekintesz, többet mondanak el tulajdonosukról, mint bármely más testrésze. Minden, amit kézzel készítünk, szívből készül, mert a kezünk és a szívünk egységben vannak.

 

- A kezeim, Nagymama... milyen régen használtam őket ilyesmire!

 

- Kezdd el használni őket Lányom, kezdj el alkotni velük és minden átalakul benned. A fájdalom nem fog eltűnni, de a legszebb műalkotássá válik és onnantól kezdve nem fog fájdalmat okozni. Mégpedig azért, mert képes leszel megalkotni a saját, legbensőbb lényedet.

 

(Elena Barnabé)

Legyetek hálásak a találkozásoknak...

Tudtátok hogy az emberek mérföldekről is képesek behívni egymást???

A lelkek hamarabb találkoznak, mint a fizikális testek...!

De az elme is olyanokra képes, hogy akkor ott abban a pillanatban bekéri

(beteremti) -s ezáltal be is küldik neked a segítőket.. Bármi szituációban jó-s rossz, persze ez relatív, azaz nézőpont kérdése... De a lényeg az mindig bejön valaki kis időre segíteni, átlendíteni, kicsit lelket ápolni, kicsit megmutatni a másik oldalát az éremnek... Legyetek hálásak a találkozásoknak,mert tudjuk nincsenek véletlenek, s mert égiek - angyalkáink nagyon segítenek minket

Vallery