/Megmásíthatatlanul/

/Megmásíthatatlanul/

Ahogy kimondtad; „Szeretlek.”
Tudtam, hogy megmásíthatatlan,
s igazabb,mint valaha, amit érzek.
Éppen ezért, ha magamba zárlak tudd,
hogy milyen súlya van bennem
a nevednek (...) Így szeretek pont élni,
és jó lenne e szónak hatalmával
veled a legvégsők felé menni.

(Papp Ádám)

Ha itt leszel

 

Ha itt leszel

Érzem, rövidül köztünk a távolság,
s ketten számoljuk a múló perceket,
nem leszel már álom, mindjárt itt leszel.
Csók a számon, melynek ízét már sokszor
elképzeltem, olyan messze vagy tőlem.
"Valahol egy bús sóhaj szállt el
S most lelkemen pihen" kettőnk drámája.
Ha már itt leszel, csak a csendre vágyom.
Szíved ritmusa ringat, mint a bölcső.
Altass úgy el, mint egykor a gyermeket.
Kapaszkodok az ölelő karodba.
Ajkad érintése szépeket beszél,
szívem dallamot játszik, ugye érted
a különös, csodálatos, lágy zenét.
Csendre vágyom, hogy halljam érkezésed.

(Mária_HS)

2016. november 7. A vers idézetet tartalmaz: Ady E. Szívek messze egymástól. c versből.

Nincsenek véletlenek...

 

Az életben nincsenek véletlen találkozások és események. Minden egy előre meghatározott terv alapján zajlik. Hogy hol a szabad akarat? Ott, ahol létrehoztad a tervet. Szabad akarat az is, hogy mihez kezdesz a találkozásokkal. Lelked elvezet azokra a helyekre, ahol találkoznod kell azon karmikus társakkal, akikkel kölcsönösen tanítjátok egymást. 

 

Ha elfogadnánk ezt, sokkal nyugodtabbak és kiegyensúlyozottabbak lennénk. Ha hinnénk abban, hogy minden okkal történik, és mindennek célja van, akkor nem rágódnánk, hanem ráéreznénk a miértekre. 

 

Úgyhogy ne aggódj, aki a Tiéd, Rád talál. Akit Neked szántak, a megfelelő időben megérkezik és nem megy sehova. Bizony, van olyan, aki Érted született meg. Közösen kell megalkotnotok valamit, amit élettervnek hívunk. Ti együtt vagytok erősek. Együtt vagytok egészek. Ő az, akit Isten azért küldött, hogy feledtesse Veled a sok megpróbáltatást, hogy segítse leoldozni Rólad a láncokat, és újra hitet, bizalmat adjon az élethez. 

 

Nincsenek véletlenek. Így ne hadakozz, fogadd el az Univerzum ajándékait. Fogadd el, ha valaki megjelenik, azt is, ha eltűnik. Mindkettőnek célja van. És sokszor csak később jössz rá, hogy amit tragédiaként élsz meg, tulajdonképpen isteni szerencse...

 

(Mohácsi Viktória)

 

A mi fogalmát...

„ Ha egy férfi és egy nő valóban összeolvad egy kapcsolatban, egy új elem jelenik meg. A cél az, hogy két test és egy lélek legyenek. A férfi és a nő különböző szerepeket játszanak a kapcsolatban. A nő tudatalatti szerepét játssza, az állandó szellemet a kapcsolatban. Ő tartja fent a spiritualitást és a mélységet. Ő viszi át a kapcsolatot az idő és a tér viharain. Ha a tudatos és tudat alatti elméje stabil, a pár stabilitása létrejön. A nő testesíti meg azt, hogy „vagyunk”. Ha a nő úgy érzi, hogy valami nincs rendjén, attól kezdve semmi nem lesz már rendjén. A férfi viszont a kivetítést jeleníti meg. „ Hová tartunk?” A mozgást, a kivetítést, valamint a kapcsolat és a család irányát határozza meg.

Egy kapcsolatban a konfliktus lehetőséget adhat a növekedésre, ha mindkét fél nyitott, és hajlandó őszintén és tisztelettel kommunikálni. Sokféle dologról veszekedhetünk, de a szent teret fenn kell tartani és tiszteletben kell tartani. A mi az alapvető szentséges elem, és a kezdőpont minden kapcsolatban. A mi fogalmát mindig szentként kell tisztelnünk, soha nem élhetünk vele vissza, és nem hanyagolhatjuk el.”“-

(Jógi Bhadzsan)

"Az élet megadja...

"Az élet megadja, hogy megtaláld a másik feled. De nem látnod kell, hanem érezned. Mert mindegy, hogy néz ki. Ha belül olyan, mint te..."

"Én nem azt szeretem benned, mint mindenki más. Én azt szeretem bennned, amit senki sem lát..."

(Elvis Matthew Urban)

A legszebb dal... / Zene: ERNESTO CORTAZAR: Waiting for you ...

Sorsunk szálai

Sorsunk szálai

 

Sokszor gubancolódnak össze azok a szálak, amik lelkitársunkhoz kötnek, de elszakadni sosem fognak. Ezen keresztül folyamatosan kapcsolatban vagyunk. Érezzük egymást akkor is, ha elválaszt bennünket fél világ. Lelkeink akkor is szeretik egymást, és vágynak a másikra, amikor az egó ellenáll. Szívünk a másikhoz húz, ha félelmeink meg is akadályozzák a fizikai összekapcsolódást. 

 

Csak higgy a sorsodban, higgy kettőtökben, a szeretet hatalmas erejében, és a szálak kiegyenesednek, melynek mentén eléritek egymást.

 

(Mohácsi Viktória) 

 

Ez az egyetlen, ami örök...

„Az élet oly gazdag, oly sok kincse van, és mi üres szívvel közeledünk. Nem tudjuk, hogyan tölthetjük meg szívünket az élet túláradó gazdagságával. Bensőleg szegények vagyunk. És ha gazdagságot kínálnak nekünk, megtagadjuk. A szeretet kényes dolog. Ez robbantja ki az egyetlen forradalmat, amely tökéletesen boldoggá tesz. Közülünk csak kevesen tudnak valamit kezdeni a szeretettel, csak néhányan vágyódnak a szeretetre. A saját feltételeinket szeretjük, és áruba bocsátjuk a szeretetet. Kereskedői mentalitásunk van, a szeretettel azonban nem lehet kereskedni, mert nem adás és kapás dolga. A szeretet létállapot, melyben feloldódik minden emberi probléma. Gyűszűvel megyünk a kúthoz. Így válik az élet aszályos, töpörödött és kicsinyes üggyé. Nem tudom, de véleményem szerint Önök lángolhatnak a szeretettől. Olthatatlan láng ez. Oly sokat birtokolhatnak ebből, hogy mindenkinek adni akarnak belőle, és meg is teszik. A szeretet olyan, mint egy nagy sodrású folyó. Beszennyezik. Megtalálható benne az emberi szenny, ám a víz újra és újra megtisztítja önmagát, és gyors folyással tovaáramlik. Semmi sem ronthatja meg a szeretetet, mert minden feloldódik benne, a jó és a rossz, a csúf és a szép is. Ez az egyetlen, ami örök és kimeríthetetlen.”

  
(Jiddu Krishnamurti)

Hidd el, hogy ott van melletted...

Néha összetalálkozunk. Egy érintésre, egy mosolyra, egy ölelésre vagy csak egy szóra, amelyben megérzem, hogy itt vagy velem. Néha a csendben jelensz meg. A vállamra teszed a kezed, s erőt adsz, hogy soha ne adjam fel. Van, hogy hosszú ideig nem találkozunk, s van hogy az utunk egymás felé vezet el. Oda, ahol a lelkünk egymásba fonódik és ahol a nap ragyogtatja a szívünket. De van, hogy eltévedek és nem látlak, nem érezlek. Olyankor kétségbeesetten kapálózom, hiszen hiányzik a jelenléted. Ám a felhők idővel elvonulnak a fejem fölött, és akkor meglátom, hogy mindvégig ott voltál mellettem, csak nem hagytam, hogy megérintsd a lelkemet. Most is itt vagy. Érzem, ahogy simogatod az arcomat, s miközben ezt teszed, elszeretném mondani neked, hogy Te vagy a legszebb ajándék, amit az élet adhatott nekem.

(Boros Bea)

Idővel megérted...

 

Idővel megérted...

 

Idővel az ember megérti, hogy minden történés a fejlődését szolgálja. Minden ember, aki bántott, csupán feladatát teljesítette, szembesített önmagammal.

 

Az ember egyszer megérti, hogy a biztonságot nem keresnie kell, hanem magtalálnia önmagában. Mindegy, ki mit mond, a valóság a tettekben nyilvánul meg. 

 

Az ember idővel megérti, hogy a szerelem nem egy hatalmas fellángolás és testi vonzalom, hanem egy lélekben létrejött szövetség, melyben önmagát találja meg. Rájön, hogy az igazi szerelem nem feszültséget és félelmeket hoz, hanem biztonságot és megnyugvást. 

 

Idővel rájövünk, hogy az IGAZ emberek nem bántanak, nem aláznak, hanem bíztatnak és támogatnak. 

 

Megértjük, hogy a sors mindig azokat az embereket veti elénk, akik hordozzák a fejlődésünkhöz szükséges információkat. Minden embernek saját valósága van, attól még ő nem rosszabb vagy jobb. Csupán más.

 

Az ember idővel megérti, hogy nem kell mindenkit szeretnie. Elég elfogadni embertársainkat olyannak, amilyenek ők, bocsássunk meg nekik, ezzel már meg is oldódnak karmikus feladataink. 

 

Az ember megérti, hogy az igazság sokszor csak a lelkünkben létezik, hiszen a fizikai világ teljesen mást mutat. Idővel megtanul bízni az érzéseiben, hinni lelkének, és tisztában van vele, hogy senki más nem tudhatja, mi a jó neki, mint saját maga. 

 

Az ember idővel megérti, hogy mindig van választási lehetősége. Mindegy, mi történt a múltban, ma mindent újraírhat. S ha megváltoznak érzései a régi eseményekről, változik a múltja, s nem lesz hatással a jövőre.

 

Az ember megérti, hogy mindegy ki mit mond, csak az a biztos, amit ő megtesz. Hogy nem alapozhatja jövőjét a másik ember szavára, s nem hibáztathat mást élete alakulásáért. Ha rossz döntést hoz, nem fél kijavítani azt. Nem beletörődik, hanem bátran változtat irányt. Tudja, ha semmit nem tesz, minden marad a régi.

 

Az ember idővel rájön, hogy egyedül érkezett ebbe a világba, s egyedül távozik. Hogy e két esemény között mi történik, kizárólag tőle függ. Senki nem tudhatja, mennyit tölt itt, ezért a jelenben él, kiélvezi léte minden pillanatát.

 

Idővel az ember megérti, hogy nem az a fontos, mit hozott a bolygóra, hanem az, mit hagy maga után...

 

(Mohácsi Viktória)

 

"Az "Igazit" keresed?

                                                         

"Az "Igazit" keresed?
Én is azt kerestem sokáig,
s mikor megtaláltam, rájöttem, hogy hiba volt...
Most már az "Igazat" keresem...
Mert az "Igazi" szárnyakat ad, s aztán letépi rólad, az "Igaz" odaadja a sajátját, ha zuhanni kezdesz... Az "Igazi" megcsókolja a kezed, az "Igaz" megfogja... Az "Igazi" álmodik veled, az "Igaz" virraszt melletted...
Az "Igaziba" belehalsz, az "Igaz" meghal érted, ha kell...
Ha kérhetnék az Istentől magam számára valami szépet és nagyot, azt kérném, hogy adjon nekem is egy egyszerű kicsi házat, négy szobával, vadszőlős tornáccal, öreg körtefával. Mohos legyen a teteje, s olyan kicsi legyen, hogy ne férjen el benne izgalom, perpatvar, békétlenség. Csak én s az, akit szeretek..."

(Wass Albert)