Égig érő béke

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Égig érő béke

Holdfény

A holdvilág ezüstje csengettyű,
sápadt sugár hullik holt mezőre.
Bágyadt kis angyalkezek hintik szét,
pille-pihén lebben a fenyőre.

Csendesen jár, mint egy néma álom.
Csitt, nehogy összetörjön ez a kép!
Ezüstsapkás bércre ül a hamva,
mint mennyei béke, oly tündérszép.

Talán ott fenn, ahol él a lélek,
csillagokban bontja bágyadt szárnyát,
mint a gyermeknek angyali mesét,
az éjszakára teríti álmát.

(Liwet)

Borostyán

Borostyán

A Tejút, mint ezüst uszály, fénye felragyog,
az éj azt suttogja, kikeltek a csillagok.
Ketyegni sem mer az óra, a percre csend ül.
Míg eljön a hajnal, és álmomra csendesül.

Horizont üvegfalevelén ébred a Nap,
millió bíbor lepke, rebben a pillanat.
Végtelenbe jár a gondolatom, elrepül.
Vetkőző lelkem meztelen, szemérmetlenül.

A téli napsütésben sütkérezik szívem,
fázik, de mélyén olvadt érc hevül vérszínben.
Most odakinn láthatatlan tollal ír a szél
örökzöld álmot, pont mint a borostyánlevél.

(Liwet)

Mikor az első csillag felgyúl

 

Mikor az első csillag felgyúl

Nappalok közé feszül az éj.
Vidáman a Hold felhőt terel,
udvara fényes osztrigahéj,
gyönyörködöm, míg megérkezel.

Ha rád gondolok, hangom elfúl,
újra meg újra eljössz, várlak...
Mikor az első csillag felgyúl,
úsznak a fények, mint a fátylak.

Szememben harmatcseppek gyűlnek,
szívem meg megremeg teérted.
Szememre rózsafelhők tűnnek,
oly nagyon szeretlek, elérted.

Sokáig féltem kimondani,
próbáltam az érzést oltani.

(Liwet)

Lelkibéke

 Lelkibéke

Szeretem a tájat
Napot holdat rétet
Ringó almafákat
Lelki békességet

Szeretem a várost
Körutak fényeit
Pihe-puha vánkost
Ady költeményeit

Szeretem halk szavad
A szemed a kezed
Édes szád dús hajad
A sétákat veled

Az életet élem
Sose siránkozok
Boldogságunk védem
Szívedtől lángolok

(Liwet)

Havazik...

Havazik...

Csendesen. Nyugodtan. A pihék lassan, könnyedén hullnak alá az égből. Nyugalmat árasztva. Szépséget hozva. Fehérséget, tisztaságot adva. Széppé, tisztává, békéssé tesznek mindent. De a pelyhek nem csak egyszerű pelyhek. Nem csak vízből formált kristálycsodák. Nagyobb csoda van bennük. A nyugalom csodája. A tisztaság, puhaság, őszinteség csodája. És beszélnek, van hangjuk, gyönyörű szemük és szépséges mosolyuk. Mert minden hópehelyben ott vagy, minden hópehely Te vagy. Aki széppé, tisztává, békéssé teszel mindent. Nekem.

Bennem.


(Csitáry-Hock Tamás)

A tánc

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A tánc

Ha jönnek a szürke napok...

"csak egyetlen táncot adj ma nekem"
ha szól a zene, a lábam merész.
karod átölel, szemed szemembe,
parancsol, szeretve kér és becéz.

míg aléló pillám meg-megrebben,
válladon félénk madár a kezem.
körbe-körbe, már szédül a világ,
ha téved is lábam, de szívem sosem.

"ne szólj, ne ígérj, csak táncolj velem,"
remeg a kezem, míg ölellek én.
megáll az idő, és szállok veled,
tán a mennyországig repít a fény.

irigyünk a Hold is, mert olyan vén,
együtt táncolunk Isten tenyerén.

(Liwet)

Egyetlen pillantásod...

Egyetlen pillantásod
felnyithat engem,
bár bezárkóztam magamba
ökölbe szorított kézként;
ahogy a tavasz titokzatos, gyöngéd érintése
kinyitja az első rózsákat,
úgy bontod ki a lelkem, sziromról sziromra.

 

(E.E. Cummings)

 

"Maradj még"

"Maradj még" - ez a legvarázslatosabb, mit barátod mondhat.


(Louisa May Alcott)

Messze fenn a napsütésben...

Messze fenn a napsütésben vannak a legmagasabbra törő vágyaim. Lehet, hogy nem érem el őket, de felnézhetek, láthatom, hogy milyen szépek, hihetek bennük, és megpróbálhatom követni őket.


(Louisa May Alcott)

Azt gondoltad...

Azt gondoltad, hogyha mindent megadsz neki, akkor fog szeretni?

Állj meg egy percre, s gondolj csak bele, hogy az az energia, amit belefektetsz, valóban megéri-e?! Azzal foglalkozni, hogy másoknak megfelelj, mindenkinek erőt adni, kik által több nem leszel. Nem érted, hogy az a kedvesség, amellyel feléjük fordultál, viszonzásra miért nem talál, s ezért kérdőn nézel vissza rá, hogy mi az, amit elrontottál. De vajon valóban hibáztál, amikor szeretetet adtál? Nem! Csak azt gondoltad, hogyha majd mindent megteszel és a tökéletesre törekszel viszonozza a szereteted és fontos leszel. Ám az élet nem így megy. Az adok-kapoknak harmóniában kell lennie. Ne áldozd fel magad annak, aki nem értékel, fogadd el, hogy ő ilyen, s az energiádat érte ne veszítsd el. Légy kedves, de mértékkel, és hagyd, hogy a saját feje után menjen. Olyan mindig lesz, aki megpróbál elszomorítani és az önbizalmad lerombolni, de ha kinyitod a szemed, megfogod látni, hogy ki az, aki méltó arra, hogy az idődből ajándékozz neki.

(Boros Bea)