Patus Ervin:Ragyogás

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ragyogás

ahogy megmosod arcod
a hajnali derengésben
eltüntetve gondosan
az álmok sötét foltjait
s madarak tiszta énekétől
magaddá újra összeállsz
hogy elindulj ismét
a megszokott utakon
ébredő szívvel
a reggeli fényben
feledve tegnapok
keserű emlékeit

ahogy vágyak nyílnak benned
kibomló hársak
nyarat ígérő
tavaszi éjjeleken
szédült csillagok alatt
illatos májusban
míg elér a perzselő hőség
s a szomjas mezőkön
fuldokló virágok
tikkadt fák között
verítékben fürdik arcod
hűsítő esőre várva

ahogy rád hull a fény
a szelíd őszben
rozsdaszín lombok
résein át
üldögélve a kerti székben
csöndbe öltözött reggeleken
vagy késő délutánon
a homályos szobában
hol a kályhában halkan
hamuvá omlik az alkony
s lassan télbe álmodja
magát az idő

ahogy közeledsz egyre
a határtalan felé
száguldva évszakok
pörgő kerekén
s távolodik a föld
vérző sebeivel
ahogy tiszta lánggal
felragyog a lélek
s hevítő tüzében
átizzik a pillanat -
igen:
talán ez

(Patus Ervin)

Ez valami más. Sokkal több...

"Most nem a mindent elsöprő szerelemről beszélek. Ez valami más.

Sokkal több annál."

 
Nem kérdezte meg, hogy akarom-e. Nem kérdezte meg, hogy kész vagyok-e rá. Egyszerűen csak jött és magával ragadta a szívem és lelkem teljes egészét. Jól csinálta, hisz észre sem vettem, ahogy szép csendben magáévá teszi azt a darabot belőlem, ami nélkül félig üresnek érzem magam. Számomra is érthetetlen és megmagyarázhatatlan, hogy ilyen gyorsan, ilyen kevés idő alatt, hogy lehet megszeretni valakit, akiről semmit sem tudsz, de mégis megtörtént.. Talán van egy láthatatlan szál, ami összeköti a lelkünket és most, hogy egymásra találtak megérezték a teljesség varázsát, s nem akarnak elszakadni egymástól. Ugyanakkor amennyire jó érzés ebben az eufóriában lenni, épp oly fájdalmas is.

Most nem a mindent elsöprő szerelemről beszélek. Ez valami más. Sokkal több annál. Itt nem kellettek szavak, hisz ha elkezdtem a gondolataimat megosztani Vele, Ő pontosan tudta, hogy mit szeretnék mondani. Olyan, mintha régóta ismertük volna egymást, de mégis minden találkozás az újdonság varázsával hatott rám. A testem remegett és pillangók repkedtek a gyomromban. Nem volt szükség álarcra, hiszen anélkül, hogy ismert volna, tudta, hogy melyek azok a tulajdonságok, amelyek negatívan hatnak a környezetemre. Így is elfogadott. Amikor egymás csillogó szemébe néztünk, megszűnt körülöttünk a világ és nem volt más csak Ő meg Én és a szubjektív idő.

Még ha fizikálisan nem is voltunk együtt, éreztem ha rám gondol, s olyankor hevesebben vert a szívem. Nem tudtam aludni és minden pillanatban Ő járt a fejemben. A cselekedeteim felé irányultak és mindig valami olyat kellett tennem, ami rá emlékeztet, s így sikerült még közelebb éreznem magamhoz. A vágy, ami bennem élt, hogy vele tölthessem a napjaimat, hogy vele feküdjek és hogy vele keljek, többször megölt és úgy éreztem egy pillanatot sem bírok ki tovább nélküle. De el kell fogadni, hogy az élet megy tovább.. Talán ennyi jutott belőle? Talán nincs még itt az ideje? Nem tudni, viszont hiszem, hogy minden okkal történik és már magában fantasztikus érzés tudni, hogy létezik egy olyan társ, akit nekem rendelt az Ég. A legtöbb, amit tehettem, hogy azt az energiát, amit ez a helyzet felszabadított bennem a javamra fordítottam.

"Vannak olyan emberek, akik a megjelenésükkel változtatják meg az életünket, mások pedig a távozásukkal."

Az életünkben ki-be jönnek az emberek, de mindenki valami célt szolgál. Megakar tanítani valamire és lehet, hogy az adott pillanatban még nem érted meg az okát, de idővel rájössz, hogy nem véletlen történt az a találkozás. Ahhoz, hogy ne ejtsen mély sebeket, meg kell tanulnod elengedni Őket és hinned kell abban, hogy az élet a legjobbat akarja neked! Enélkül a fájdalom fog elhatalmasodni feletted és a teljesítőképességed fokozatosan romlani fog a mindennapjaid során, hiszen az energiádat egy olyan dologra fordítod, ami felett hatalmad nincsen.

Egy valamit jegyezz meg jól kérlek. Akire számíthatsz az életben, az csakis Önmagad lehet. Te vagy az, aki bármikor változtathat, s Te vagy az, aki a céljait megvalósíthatja. Senki sem fogja helyetted megcsinálni, az egyedüli személy, aki kialakíthatja azt az életszínvonalat, amit elterveztél, az csakis Te saját magad vagy! Kaphatsz segítőket szülők, barátok és szerelmek formájában, de ez mind átmeneti, az igazán fontos az Te vagy. Az az ember, aki előtt ott a lehetőség, hogy azzá váljon, akivé válni szeretne :)

(Boros Bea)

Bencze Marianna:új-örök nász

új-örök nász

 

Holnap, felmegyek veled a hegyre
és Isten előtt, lelkem égre eresztve,
mindenekből írt imával köszönöm meg,

hogy én lehetek már minden holnapod,
szíved, tested szomját olthatom,
s arcoddal írhatom át tenyerem íveit.

Holnap, ha felmegyek veled a hegyre
Isten előtt, lelkem lelkedhez ölelve,
csókba zárt szavakkal köszönlek meg.

 

 

(Bencze Marianna)

 

Esti csók helyett

Esti csók helyett

Kertem alján lángolva búcsút int a nap,
Remélem hallod, ahogy a távolból szólítalak…

Álmos-szürkén kúsznak az égre éji-paplanok,
Arcom érintő szellővel hozzád száll sóhajom.

Míg alszol, szelíden cirógató csókja körbeleng,
S álmodban visszaérzed szerelmes érintésemet.

S ha majd a nap, kertem alján újra lángra kap,
Bennem érted, csak veled ébred a gondolat.

(Tollhegy) 

Olykor elkísér valakit, örökké...

 

Amikor sokat gondolunk valakire, egy idő után eljutunk hozzá. Az erős érzések mindig megtalálják azt, aki iránt tápláljuk őket, s ha egy fél világ is választ el, egy-egy villanásra összekapcsolódunk. Akire szeretettel, szerelemmel gondolsz, annak mindig jelen leszel az életében. Még ha csak pillanatokra is. Így vagy úgy, a részévé válsz, mert a szereteted áthatol minden anyagon, minden akadályon és beköltözik oda, ahová akarod, hogy tartozzon. Olykor elkísér valakit, örökké...

 

(Manna OWell)

 

Müller Péter: Az igaz visszatér, ne félj!

Müller Péter: Az igaz visszatér, ne félj!

Az igazi táncban az a legszebb, ha messzire röpül tőled a társad, de te egyedül, magányosan pörögve is tudod, hogy visszatér hozzád. Ha nem tér vissza, nem volt igazi tánc.
Ha szerelmes vagy, minden táncról azt képzeled, hogy igazi. Nem az! Vannak szép táncok, örömteli táncok, pillanatnyi boldogságot, kéjt és önfeledtséget adó táncok – de nem igaziak.
Az igaz tánc kibírja a távolságot. Kibírja az öregedést. Kibírja az elengedést.

Kibírja, hogy sokáig nem látom, nem ölel, nincs mellettem, máshol jár, messze jár, nem is gondol rám… de a közös zenét mégis hallja, s ha eljön az ideje, visszatér hozzám, és együtt forgunk tovább. Az igazi táncospárnak az a titka, hogy közös a zenéjük, és csak ők ketten hallják az egész világon. És ha ez a zene szól, egymásra gondolnak, s tudják, hogy ők összetartoznak.
Az ilyen tánc ritka manapság. Az igaz visszatér, ne félj! A nem igaziért pedig nem kár.

Korda György - Visszatérek én - YouTube

  

ÁLDOTTAN - ÁLDOTTAM..........

ÁLDOTTAN - ÁLDOTTAM..........

Már jó ideje nem tudok haragudni senkire, nem tudok megbántódni semmin...... Volt idő mikor még meglepetést tudott okozni ez a világ és a benne élő lények..... Mára már nem..... Mert tudom és látom, minek okán mondanak ki szavakat, tesznek, cselekednek meg dolgokat........ Létezésem okán megtanultalak látni téged. Látni és érezni TÉGED! Még csiszolódnom kell nekem is, mint a folyóba vetett kavicsnak a víz tisztító és formáló hatása által.......
Megtanultam külső szemlélőként életem színpadjára tekinteni..... Látni, miként ez a sok bohóc, különc komikus, -köztük én is- haladunk a fényfelé..... Hol együtt, kézen fogva, hol magunkba, egymásba rúgva, elbotolva, csapzottan, piszkosan, tépett ruházatban, kissé megfáradtan, tékozolva.......
Én most áldom ezt a tékozló gyermeket.....Aki meg merte és meg meri élni a szerelmet, aki mindent elfogadott és nem okozott bűntudatot.....! Ki le merte vetni korlátait, így teret adva személyes történetének! Áldom őt, áldom Mag-am, mert amit megéltem, az már az enyém, lelkemig ívódott, senki nem veheti el tőlem! Ez az én, áldott, lelki gazdagságom! Nem evilági kincsek......viszem tovább a megtapasztalásokat!
Tegnap is, ma és holnap is, meg foglak áldani téged, TE CSODÁLATOS TÉKOZLÓ EMBER! Tudom hogy a részed vagyok, az egységet együtt alkotjuk! Azt kívánom hogy legyen erőd a "tékozláshoz", legyél bátor és igaz........ Mert ez az ÉLET és az értelme is egyben!!!


(Siloám Neo)

A barátság igazi dicsősége...

A barátság igazi dicsősége nem az egymás felé kinyújtott kéz, nem a kedves mosoly, nem is a társaság öröme, hanem a lelki-szellemi megvilágosodás, amelyben részed lehet, amikor rádöbbensz, hogy egy embertársad hisz és bízik benned!

(Ralph Waldo Emerson)

Élvezd hát a ősz festményét

Élvezd hát a ősz festményét

Kecses fáink lombja már őszülő,
és sok csodás színt hoz már elő!
Sárgul, barnul, vörösödik,
s a hűvös hajnal is ködösödik!

Az Ősz könnyét sírják a levelek,
s lassú táncukkal leperegnek!
Finoman simogat a nap sugara,
s arany fénye óvatosan omlik a tájra!

Add át magad a nap melegének,
e csodás indián nyár örömének!
Élvezd ki jól, amíg itt van,
mert hiszen nemsokára el is illan!

Gyönyörködj a sok, csodás színben,
hisz festőkéz sem festhet szebben!
Élvezd hát az ősz festményét,
remek színpompáját, és az ég kékjét!

Indián nyár, most megköszönöm,
hogy e pár napom véled öröm!
Visszarepül majd hozzád lelkem,
mert emlékedtől felmelegszem!

Lám, minden jó elmúlik egyszer,
de okosan, s ésszel él az ember!
Emlékként elraktároz minden szépet,
és ettől máris boldogabban élhet!

(Eknéry Lakatosné Irénke) 

Ősz csodái

 

Ősz csodái

Csodálatos látványban pompáznak a levelek ilyenkor,
Az ősz mindig újrafesti a hónapot.
Újabb és újabb színek lesznek a zöldből,
Így szép a táj, új színekben tündököl.
Ilyenkor néha megtréfál a táj,
Újra nyílik pár virág, főleg az ibolyák.
Tűnő napsütés még a tájon,
Néha visszakacsint a nyár újból.
Csodáljuk a színes fák leveleit,
Az ősz még csodát hozhat sokáig.
Előtűnik a meleg még utoljára,
Még néhány napig miénk lehet ez a hangulat.
Nyári napok visszavárnak még az ősz végefelé
Mámor minden napsütéses melegség.
Tovatűnt nyár, néha esős élmény,
Visszatekint a meleg és a tiszta kék ég.
Az ősz csodás, még meleg nappalok,
Az élmény ilyenkor már csak ábránd, és közelibbek a hideg alkonyok.
Álmos napfényben fürdik a táj még,
Meglehet, nemsokára elköszön ez a kellemes vágy, és visszatér újból a vizes báj!

 

 

 

(Hankó Krisztina Éva)