Vigyázz rám

Vigyázz rám

Elaludni készül a nyár,
Ködök lusta fellege száll,
Hűvösebb az éjszaka már.
Vigyázz rám!

Ugye, holnap útra kelünk,
Zsebre vágjuk majd a kezünk,
Kicsit túl vidámak leszünk?
Vigyázz rám!

Ez az év is úgy tűnik el,
Kérdezem, de mégse felel,
S hogy mi legyen, majd dönteni kell,
Vigyázz rám!

Szemed most is annyira szép,
Szerelemmel nézel-e még?
Nevetésed éppen elég,
Vigyázz rám!

Összekötve ott van a zsák,
Benne mind a nyári ruhák,
Nem emlékszik senki se ránk,
Vigyázz rám!

Ez az év is úgy tűnik el,
Kérdezem, de mégse felel.
Aztán majd, ha dönteni kell,
Vigyázz rám!

Ez az év is úgy tűnik el,
Kérdezem, de mégse felel.
Aztán majd, ha dönteni kell,
Vigyázz rám!
Vigyázz rám!

HALLGASD meg a dalt.

(Dés László)

Szeretek így nézelődni...

 

Belefigyelek a némaságba. Olyan ez nekem, mint gyermekkorom tengeri kagylóinak súgása. Zöld lomb és barna avar, nedvesség, csend. A természettől egységbe kovácsolt környező vad világban bogarak, rovarok kapaszkodnak, kúsznak számomra ismeretlen céljaik felé. Szeretek így nézelődni, elmélkedni, érezni a vadon szívverését, hallgatni a csend valóságos szimfóniáját. Erdő iránti szerelmem írja ehhez a kottákat. Olvasni, átérezni, most még csak én tudom.

 

(Molnár Gábor)

 

Mindig számíthatsz rá

Barátok jönnek, mennek, egy feltűnik a színen, egy letűnik, de a család egy olyan erős kötelék, amit semmi sem szakíthat el. Mindig számíthatsz rá. 



(Nikodém Vanda)  

  

Thomas Gordon: Kapcsolataim hitvallása

 

Thomas Gordon: Kapcsolataim hitvallása (részlet)

 

Te meg én olyan kapcsolatban vagyunk, amit nagyra értékelek és meg akarok tartani. De mindketten különálló emberek vagyunk, egyéni igényekkel, amelyeket jogunk van kielégíteni. Megpróbálom őszintén elfogadni viselkedésedet, amikor igényeid kielégítésére törekszel, vagy amikor problémáid támadnak ezzel. Ha megosztod velem a problémáidat, igyekszem elfogadóan és megértően odafigyelni, hogy ezzel segítsek neked megtalálni a saját megoldásodat, ahelyett hogy az enyémtől függenél. Ha gondot okoz neked a viselkedésem, mert zavarja igényeid teljesítését, felhatalmazlak arra, hogy mond el nekem nyíltan és őszintén, mit érzel. Figyelni fogok rád, és ha tudok, megpróbálok változtatni a viselkedésemen. Azonban ha viselkedésed zavarja az én igényeim teljesítését és ezért nem tudok elfogadóan érezni irántad, megosztom veled a problémámat és a tőlem telhető legnyíltabban, legőszintébben megmondom neked, mit érzek - bízva abban, hogy kellően tiszteled az én igényeimet ahhoz, hogy meghallgass és aztán változtatni próbálj magatartásodon. Amikor egyikünk sem tud változtatni a viselkedésén úgy, hogy a másik igényei teljesüljenek és ráébredünk arra, hogy kapcsolatunkat az igények konfliktusa árnyékolja be, kötelezzük el magunkat a konfliktus olyan megoldása mellett, amelyben egyikünk sem használ hatalmi eszközöket ahhoz, hogy a másik veresége árán győzzön. Tisztelem igényeidet, de tiszteletben kell tartanom a sajátjaimat is. …

 

A szavak ablakok (vagy falak)

A szavak ablakok
(vagy falak)

Szavaid ostorként csattannak lelkemen,
kettőnk közé éket ver ítéleted.
Mielőtt végleg eltávolodnánk, mondd,
amit hallok, azt szó szerint értsem-e?

Mielőtt pajzsot rántanék magam elé,
s megszólalna fájdalmam vagy félelmem,
mielőtt szavammal falat építenék, mondd,
amit hallok, azt szó szerint értsem-e?

A szavak ablakok vagy falak.
Elítélnek vagy felszabadítanak.
Célom: úgy szólni és úgy figyelni,
ami mindenkinek a szeretetet jelenti.

Tudod, van, amit el kell mondanom,
mert az igen fontos nekem.
Ha szavaim nem tükrözik szándékaim,
szabadnak maradnom segítesz-e?

Ha úgy tűnik, mintha szidnálak,
ha úgy éreznéd, nem szeretlek,
kérlek, ne a szavaimra figyelj,
hanem a mögöttük megbújó érzésre!


(Ruth Bebermeyer)

Az ember azzá válik, amit tesz...

 

Az ember azzá válik, amit tesz. A tetteink visszahatnak ránk. A jótettek, az erények egyre jobbá tesznek bennünket, a rossz tettek, a bűnök lehúznak, beszennyeznek bennünket. Tetteink beépülnek a személyiségünkbe. Nem tudunk úgy jók lenni, hogy ezáltal jóvá ne váljunk. Nem tudunk úgy törekedni az igazságra, hogy ne váljunk egyre inkább igaz emberré. Nem tudunk úgy hazudozni, hogy ne váljunk előbb-utóbb hazuggá. Tetteink meghatároznak minket.

 

(Böjte Csaba)

 

Merjünk időt adni a létünknek...

Merjünk időt adni a létünknek, és hosszan nézni, ahogy ez a gyermek felnő, hogy ő is gyermeket vállal, és már mint nagyszülő megérezni a létnek a maga szépségét.

(Böjte Csaba)

Tudnod kell...

 

Tudnod kell, hogy sok-sok vázlat után születik meg a remekmű! Ne add fel! Egy életed van, egyetlen dobás. Nem érdemes kishitűen, félszegen egy helyben topogni, vagy duzzogva félreülni. Tudj kacagni saját kudarcaidon, és kezdd elölről.

 

(Böjte Csaba)

 

Ne féljünk...

 

Ne féljünk, mert a félelem a gonosz lélektől van. A bizalom, a remény, a hit, az van Istentől. Isten lelke a szeretet, a bizalom, a hit, a kibontakozás, a győzelem lelke.

 

 

(Böjte Csaba)

 

Isten a szívünkben van

 

Isten a szívünkben van

Isten a reggelbe költözött,
arannyal festette meg a Napot.
Majd megbújt a zöld rügyek között,
és szórt rájuk harmatot.
Isten a szívekbe költözött,
hogy tegyünk vagy száz csodát,
s hogy meglásd a szépet a csúf mögött,
túl a szereteten át.
Kezünkbe adta a fényt, mint ajándékot,
a szívet, mivel oly sokat érzel...
Becsülj hát minden napot,
és érezd, a szeretet nem vész el.
Lángra kap egy apró öleléstől,
egy félszeg mosolytól,
egy jó beszélgetéstől
vagy egy tüzes csóktól.
Isten ott van mindenhol,
keresd magadban.
Ha kérded, hogy: "miért nem szól?"
Mondd, miért akkor hívnád, ha baj van?
Engedd mindennap magadhoz,
s napjaid áldottak lesznek,
nem számít, az élet mit is hoz,
Te élj a szeretetnek.

(F. Zoltán László)