A gyűlölet a legrombolóbb...

A gyűlölet a legrombolóbb az összes zavaró érzelem közül, így lehetőleg ne engedjük megjelenni egy kapcsolatban, ahogy azután sem. Hiszen korábban a legmagasabb gyönyör pillanataiban olvadtunk egybe, képességeink szerint minden örömet megosztottunk a másikkal, testileg és érzelmileg a legapróbb részletekig megismertük egymást. Ha ezek után egymásnak esünk, akkor az olyan, mintha saját szívünket tépnénk ki.


(Ole Nydahl)

Amit irántad érzek...

Amit irántad érzek, az feltétel nélküli. Nem ítéllek el. Nem veszítem el a türelmemet. Nem büntetlek meg. Csak szeretlek. Ennyi az egész. Világos és egyszerű.
 



(Alyson Noel)

Másokban a szeretet...

Másokban a szeretet melegét kelteni csak a bennünk lévő szeretet melege által lehet.



(Charles Haddon Spurgeon)

Sohasem hittem...

Sohasem hittem, hogy a boldogság az élet alapvető mércéje és végcélja. Sőt egyre inkább úgy gondolom, csak akkor érhető el, ha nem maga a végcél. Csak azok boldogok, akiknek a boldogságon kívül más céljuk is van: mások öröme, az emberiség sorsának jobbítása, vagy akár valamilyen művészi tevékenység vagy cselekvés, amelyet nem eszköznek, hanem önmagában is ideális célnak tekintenek. Valamilyen más célt követve, az odavezető úton találjuk meg a boldogságunkat.


(John Stuart  Mill)

Fények

Mint csendes tó tükrén játszi napsugár,
olyan tisztán csillan szemedről a fény.
Borzolgatja lágyan nyugalmam csendjét,
mocorgó szívemben ébred a remény.

Mosolyod simogat, akár a szellő,
nem hűsíti mégsem lobbanó vágyam,
mely tűzként éget, amint rám pillantasz,
megperzselve némán, elakad szavam.

Sóhajom fakad, az a kívánságom,
szorosan, forrón karomba zárjalak,
merülnék mélyre szép szemed tavában,
s mindörökre már, csak téged akarlak.



(Vörös Judit)

Csend

Csendpercek peregnek
szívemen, hallgatom,
monoton léptüket
magamban ringatom.
Pillanat megnyúlik,
a végtelennek tart,
várja egy más világ,
talán egy másik part.
Távol a horizont,
de nem is figyeli,
letűnt emlékeknek
holt súlyát cipeli...
Elhagynak a percek,
már nem is számolom,
kell most ez a csend,
kell ez a nyugalom.


(Vörös Judit)

Nem tudtam...

Nem tudtam, hogy a szerelem nem csupán egy szép selyemszalag, hanem egy lánc, amely két embert összeköt.
 


(Susanna Tamaro)

Csak saját magammal...

Csak saját magammal kell összhangba kerülnöm, annak örülnöm, ami belőlem való, akkor ezt a boldogító harmóniát olyan erőnek fogom érezni, amely önmagában elegendő, de kifelé is sugárzik.


(Anselm Grün)

Veled ébred a hajnal

Bíborszínű takarót terített az ég,
bekúszott a napfény a város fölé.
Messze valahol mélázott az éberség,
s a szél táncot járt az ablak függönye köré.

Néztelek... Aludtál még oly édesen,
s szemeimet pihentettem arcodon.
Szerettelek az éjszaka, nem képzeltem,
s te voltál az én legszebb hajnalom.



(Dénes Enikő)

Szeretlek...

Egymás mellett álltunk az utcán,
a világ szinte néma volt,
ebben a félelmetes csendben
csak szívünk dalolt.

Néztük egymást, mint két idegen,
nem volt még szó, sem kézfogás,
szemünkben furcsa tűz égett,
ez volt a legszebb vallomás.

Még nem tudtuk, mit érez a másik,
mi az, mi szívünkben ég,
csend volt mindenütt, s mi
hallottuk a gyönyörű zenét.

Szívünk dalolt a szerelemről,
a csend lágyan körülfogott,
szó nélkül kértük Istent,
legyünk mi ketten boldogok.

Csak álltunk egy percig némán,
a csillagok fényesebbek lettek,
lassan megöleltük egymást,
s fülembe súgtad: szeretlek.



(Gál Mária)