Boda János: Amikor éjjel velem vagy
Ebben a darabjaira hullt világban
az egyetlen biztos és örök te vagy,
te tartasz meg belülről,
amikor a világ magamra hagy.
Gyakorta az éjjel várom,
hogy karod újra átöleljen,
a béke szelíden körbefonjon,
és arcod újra rám nevessen.
Amikor éjjel velem vagy,
csak akkor vagyok jelen
a nap töretlen óráiban
hordozlak szívemen.
Fejet hajtasz bennem,
és betakarsz magaddal,
minden nap újra nyílsz,
mint a virágok tavasszal.
Mellkasom a párnád,
a tested a paplanom,
nincs már nélküled
se éjjelem, se nappalom.
Ha messzire fúj tőled a szél,
elkísér az örök emlékezet,
vándorló csillagok ösvényein át
minden út hozzád vezet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése