Boda János: Ízek és illatok
Én akkor is szépnek látlak,
ha te mást hazudsz magadnak,
legyél bármilyen távol,
érzem illatát a hajadnak.
Karjaid közt összeroppan az idő,
vékony ajkadról vágy csorog,
mikor a hajnal felissza álmaink,
csókom őrzi majd homlokod.
Ahogy tenyered
megsimítja arcomat,
forró viasszá olvadok,
amikor szeretkezünk,
néha nem tudom, hol vagyok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése