Esténként észrevétlen szökik a kertekbe a jóleső hideg, jobb már bezárni az ablakokat éjszakára. Csípősek a hajnalok is. A korai harmat sokáig lógatja a lábát a fűszálakon, a nap is mintha messzebbről, búcsút intve sütne. Még nem engedjük le a vizet a kerti medencéből, mert hátha...de tudjuk, hogy idén nyáron már nem nagyon fogunk fürdeni benne. A virágokat is elhaló lelkesedéssel, nyár végi illemből locsolja csak az ember. A legsötétebb gyümölcsök szezonja múlik lassan, a friss szilva is puhán pottyan le az ágról. A zöldek elfáradtak mind, májusi üdeségük messze már. A fény is más színű: kicsit tompább, életlenebb a mindent beborító világosság. A naptár reménykedik, mutat még pár napot a meleg évszakból, miközben látjuk, érezzük, csak hinni nem akarjuk, hogy halkan véget ért ez a nyár is.
(Kőváry Anett)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése