Akinek szívét a szeretet mozgatja, szépnek látja a világot. Akinek a világ szépségei megnyílnak, nem köti magát a múltjához, és nem féli a jövő bizonytalanságát. Most él. Most és itt elfogadja, hogy minden olyan, amilyennek lennie kell éppen. Ehhez nincs szükség szavakra. De szükség van a szemek csöndes villanására, amely üzeni: látlak, figyelek rád, érezlek. Ezt tudja a szeretet. És csak a szeretet tudja ezt.
Aki képes olvasni az emberek szeméből, aki képes többet kihallani az emberi hangból a hűvös szónál, aki képes érteni a hallgatás nyelvét, aki érti a finom mozdulatok rezdülését, aki nem képzeli, hogy az ő véleménye az egyetlen igazság – az már majdnem boldog ember.
A boldogsághoz több kell. Nem elég: látni, hallani, érteni és képzelni – észrevenni, megérteni, tenni is kell, hogy a végén, minden napnak éjjelén, csöndben mondhassuk magunknak, amit nem hall más, csak az Ég: ma nem hiába éltem.
Add meg minden napnak, ami az az napé, add meg minden pillanatnak, ami a pillanaté, és a nap minden pillanatában add meg magadnak az esélyt, hogy boldog ember légy, hisz ezért küldött a földre az Ég.
Az életben mindig így történik: az emberi szeretetnek egy láthatatlan kéz segíti útját.
Meríts erőt az Isteni Szeretetből, hiszen az kifogyhatatlan. És minden szeretetté válik – benned és körülötted. Aki az Isteni Szeretet szikrájából merít, annak mindig lesz ereje másoknak adni és adni. Jót adni.
Tatiosz – Száz lépés a szeretet útján
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése