Szabó T. Anna: Február

“bizsereg a magban a lomb meg a fény –
túl vagyunk lassan a tél nehezén.” 

 

Szabó T. Anna: Február

Hallod, hogy pendül az ég? Jön a szél!
Zsendül a földben a nedv, fut a vér,
bizsereg a magban a lomb meg a fény –
túl vagyunk lassan a tél nehezén.

Olvad a hó, fenn fordul a nap,
kiböködi a hideg csillagokat,
döccen a vén Föld rossz kerekén –
túl vagyunk mégis a tél nehezén.

 

 

Jaj, milyen évszak! Hosszú, sötét.

Óvtuk az otthon csöpp melegét.

Biccen az új ág, zsenge remény:

túl vagyunk, úgy-e, a tél nehezén?

 

Jön, jön a szél, friss föld szaga száll,
létre gyötörte magát a halál,
nincs lehetetlen, van te meg én –
túl vagyunk, látod, a tél nehezén.