Hóvirágok

Hóvirágra leltem

Tavaszi szellő túrt a hajamba,
megcsiklandozott száz napsugár,
lábam megtorpant egy csokor előtt,
fa tövén kinyílt pár hóvirág.

Bár tudtam, védett, majdnem letéptem,
kincsemet nehogy elvigye más,
meggyőzött eszem, hogy meg ne tegyem,
a helyén hagytam. Éljen tovább!

Hóviráglátogatóban

Másnap megnéztem, gyönyörű, szép volt,
a nap sütött rá, ő dédelgette,
kéklett felette a szabad égbolt,
esőkönnycseppel megöntözgette.

Szellő mozgatta meg a kis fejét,
bólintott nekem, vagy csak képzeltem?
Megköszönte a virágok nyelvén
azt, hogy én tegnap mégsem téptem le.

(Domonkos Jolán)