Hóvirágok
Hóvirágra leltem
Tavaszi szellő túrt a hajamba,
megcsiklandozott száz napsugár,
lábam megtorpant egy csokor előtt,
fa tövén kinyílt pár hóvirág.
Bár tudtam, védett, majdnem letéptem,
kincsemet nehogy elvigye más,
meggyőzött eszem, hogy meg ne tegyem,
a helyén hagytam. Éljen tovább!
Hóviráglátogatóban
Másnap megnéztem, gyönyörű, szép volt,
a nap sütött rá, ő dédelgette,
kéklett felette a szabad égbolt,
esőkönnycseppel megöntözgette.
Szellő mozgatta meg a kis fejét,
bólintott nekem, vagy csak képzeltem?
Megköszönte a virágok nyelvén
azt, hogy én tegnap mégsem téptem le.
Tavaszi szellő túrt a hajamba,
megcsiklandozott száz napsugár,
lábam megtorpant egy csokor előtt,
fa tövén kinyílt pár hóvirág.
Bár tudtam, védett, majdnem letéptem,
kincsemet nehogy elvigye más,
meggyőzött eszem, hogy meg ne tegyem,
a helyén hagytam. Éljen tovább!
Hóviráglátogatóban
Másnap megnéztem, gyönyörű, szép volt,
a nap sütött rá, ő dédelgette,
kéklett felette a szabad égbolt,
esőkönnycseppel megöntözgette.
Szellő mozgatta meg a kis fejét,
bólintott nekem, vagy csak képzeltem?
Megköszönte a virágok nyelvén
azt, hogy én tegnap mégsem téptem le.
(Domonkos Jolán)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése