Nyárbúcsúztató

Nyárbúcsúztató

Bágyadtan elpihen már a nyár,
s míg szellő dúdol selymes, lágy zenét,
rőt takarót sző az ősz puhán,
s elringatja fáradt gyermekét.

A bokrok között galagonya ég,
s halkan peregnek haló levelek,
aranykéve ömlik a kertbe még,
de zengő dalok már nem teremnek.

Ha fától-fáig ködfátylat leszór
mélabús díszletnek az alkonyat,
a tűzlángon izzó, zengő nyárból
perje, elmúlás, és csak múlt marad.

(Zelenka Brigitta)