Novemberi éjszaka

Novemberi éjszaka

Fahéjban úszó fény-árva
Levegőben néma tisztaság lengedez:
Föl-alá száll s egy-egy házra
Lágyan omló, tündérszín békét permetez.

Hangtalanná válik az út, már
Csak néhány csepp fény folydogál
Keresztül rajta s mázolja
Azúrrá a hamvas sétány
Parányi macskaköveit,
Hol a magány - mint hűs illat -
Csermelyként csordogál tova,
S mint ragyogó szupernóva
Száll fel a miriád holdfény -
Csóva, hogy elérje anyjuk
Oldalát, ki minden évben
Simogatva, langy kezei
Közt ringatva altatja el
A novemberi éjszakát.

(Kormos Gergely)