Ha ezt várod

 

Ha ezt várod

Csodálom mosolyod s szép szemed,
vágynám megfogni finom bőrű kezed,
ölelkezni félhomályban a szótlanságban,
elmerülni a boldogságban.
Szívem dobbanása ritmus hozzád,
a percek az álmot veled jövőbe fonják.
Ha olvasni akarod,
ezt várod, s felém nyújtod karod.

Mindezt elsuttognám,
érző lelkem tudatnám.
Betűket rajzolok,
szavakat halmozok,
becézlek s küldöm a széllel,
aranyozott szerelem-levéllel.
Ha olvasni akarod,
ezt várod, s azt elkapni nyújtod karod.

Hatalmas táblára festem
a világ elé téve nyitott érzelmem,
vagy a felhők felé fújom csengő dalban,
s elviszik feléd dúdolva, halkan.
Üzenek picinyke papíron,
s pacsirtamadárnak adom, mit írok.
Ha olvasni akarod,
ezt várod, s azt fogadni nyújtod karod.

Mindegy hová írok, megtalálod,
ha azt látni vágyod,
a homokban is, ha víz el is mosta,
ám ha mégsem, akkor szemed elkerüli sorra.
Most levelem csupán a saját tenyerem,
tartom feléd kezem.
Ha olvasni akarod,
ezt várod, s hogy érinthesd, nyújtod karod.

(I. P. Steve)