Hajnali kép
Kitakarózik felhőiből az álmos hajnal,
még hunyorogva kacsingat a nappal,
ásít a mozdulatlan, végtelen térség,
s hömpölyög a létre, mint éltető szépség.
Haragos álmát felejti a tenger,
nem morajlik, fodroz csendben.
Pajkos kis csillogások kergetik egymást,
ahogy a múló idő tette a tegnappal, s az elszállt.
Szárnyaló, csicsergő madárka,
édes és csengő lárma,
dalol a lég,
hozzád bújnék,
mint nád a nádhoz
szél támadáskor.
Hajolnék szavadra
s tapadnék ajkadra,
mindent feledve,
boldogan, szeretve.
(I. P. Steve)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése