B.Huszta Irén: Tanítás

 B.Huszta Irén:
Tanítás

Néha még felsejlik
A régmúlt homályos
Ködfátyolán át
A sejtjeimbe égett fájdalom
Izzó stigma minden ráncomon
Melyet a feledés legmélyére igyekeztem temetni
S amitől illúzió-létemben a legtöbbet kaptam

 

Mert megtanított
Örülni a jónak
Szeretni a boldog pillanatokat
Tisztelni a szépséget
Mint mennyei kékséget
Hódolni a tisztesség előtt
Mely naponta fehér ruhát ölt
Elfogadni a világot
Meglátni az árnyékban a fényt
Fehérben a szivárvány minden színét
Észrevenni a reszketve kinyújtott kezet ha kér
És ha ad
Szégyen nélkül elfogadni azt
Meghallani a mindenséggel eggyé-válás
Halk szimfóniáját
Tudni
Hogy csak kétségből lesz egység

 

Megtanultam hát szenvedésből a leckét