A magány burok. Édes,
finom és tiszta levegővel teli burok. Hogy a magány szenvedés volna?
Ugyan már! Szenvedés a nem kívánt emberek közelsége, a nem vágyott
társaság. Az, amikor a másik úgy szívja el belőlünk az energiát, mint
ahogyan az erdő fáinak sűrűn növő indái szívják el a fák elől az életet
adó nedvességet. A magány boldogság. Annak boldogsága, hogy jóban
vagyunk önmagunkkal.
(Tomán Edina)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése