Lényegtelen János:
Meddig?
Meddig kellene küzdenem?
Míg az ész nem győz a szív felett?
Míg a fájdalom addig telíti lelkemet,
Amíg nem kiáltom: Elég, ez így nem mehet?
És utána? Nézzek szembe önmagammal,
Vállaljam, hogy feladtam oly hamar?
Vagy talán túl későn már,
Miközben átléptem minden határt?
Hol a lélekben az a pont,
Ahonnan nincs tovább, ennyi volt?
Ahol több fájdalmat már nem bír ki
Ahol a kínnak véget kell vetni?
Meddig kellene küzdenem?
Meddig tartson szerelmem?
Tartson míg szívem utolsót dobban!
S testem végleg el nem porlad.
Tartson örökké, időn s téren át!
Mint ahogy tavasszal újra kinyílik a világ.
Nem számít meddig tartott a tél,
Tavasszal minden új életre kél.
Így lángol fel szívemben újra és újra,
Nem számítva jövőre, múltra
Csak a pillanatban élve,
Lelkemben ezer fokon égve.
Míg az ész nem győz a szív felett?
Míg a fájdalom addig telíti lelkemet,
Amíg nem kiáltom: Elég, ez így nem mehet?
És utána? Nézzek szembe önmagammal,
Vállaljam, hogy feladtam oly hamar?
Vagy talán túl későn már,
Miközben átléptem minden határt?
Hol a lélekben az a pont,
Ahonnan nincs tovább, ennyi volt?
Ahol több fájdalmat már nem bír ki
Ahol a kínnak véget kell vetni?
Meddig kellene küzdenem?
Meddig tartson szerelmem?
Tartson míg szívem utolsót dobban!
S testem végleg el nem porlad.
Tartson örökké, időn s téren át!
Mint ahogy tavasszal újra kinyílik a világ.
Nem számít meddig tartott a tél,
Tavasszal minden új életre kél.
Így lángol fel szívemben újra és újra,
Nem számítva jövőre, múltra
Csak a pillanatban élve,
Lelkemben ezer fokon égve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése