Egyetlen boldog nap is maga a csoda

Részlet Mária naplójából, az aznapi feljegyzéseiből:


Ma, amikor a tó körül sétáltunk, ezen a különös Szent Jakab útján, a férfi, aki velem volt - egy festő, egészen más élete van, mint nekem -, beledobott egy követ a vízbe. Azon a helyen, ahol belecsobbant a vízbe, kis hullámkörök jelentek meg, és azok körül egyre nagyobb körök, amíg az egyik elért egy kacsát, ami éppen arra úszkált, és semmi köze nem volt a kőhöz. De nem ijedt meg a váratlan hullámtól, inkább elkezdett vele játszani.
Néhány órával ez előtt a jelenet előtt beléptem egy kávézóba, és ott meghallottam egy hangot. Mintha Isten egy követ dobott volna arra a helyre. Az energiahullámok elértek engem és egy férfit, aki egy sarokban ült és festett. Ő is megérezte a hullámokat, amelyeket a csobbanás keltett, és én is. És most? Hogyan tovább?

...

Élhetek továbbra is úgy, mintha nem történt volna semmi sem. De úgy is tehetek, mint a kiskacsa, és szórakoztathatom magam a hullámmal, ami egyszer csak megjelent és fölkavarta a vizet.
Neve is van ennek a kőnek: szenvedély. Leírhatnám két ember találkozásának vibráló szépségét, de nem állhatok meg itt. Izgat az ismeretlen, a váratlan, a vágy, hogy valamit igazi, lángoló hévvel csináljak, azzal a bizonyossággal, hogy végre valóra válik egy álmom. A szenvedély jeleket ad nekünk, amelyek vezetnek bennünket. Most az én feladatom megfejteni ezeket a jeleket.
Szeretném azt hinni, hogy szerelmes vagyok. Valakibe, akit nem ismerek, és aki nem szerepelt a terveim között. A több hónapos önmegtartóztatással, a szerelem elutasításával éppen az ellenkezőjét értem el annak, amit akartam: most hagyom, hogy magával ragadjon az első ember, aki másként figyelt föl rám, mint a többiek.

...

És ha így lesz is, ha valóban elveszítem, akkor is nyertem egy boldog napot. És ha arra gondolok, milyen szörnyű ez a világ, akkor egyetlen boldog nap is maga a csoda.

(Paulo Coelho - Tizenegy perc)