HAUSER - A Thousand Years

Ember számára ez az érzelem a legnagyobb kincs...

Ápold kicsit a lelked. Próbáld ki, milyen nagyszerű lehet, úgy élni, hogy neked is jó legyen. Megállni és belehallgatni a csendbe. Tervezés nélkül kilépni a természetbe. Mélyet szippantani a friss levegőből, újratervezni a fontossági sorrendet, átgondolni a lényegtelent és a fontosat. Újratervezni a munkát és az életet. A muszájt és az elnapolhatót. Próbáld ki. Most. Mert ez az, ami nem vár. Vigyázz magadra, mert kellesz a szeretteidnek. Szükségük van rád jobban, mint bármire a világon. Használd ki a pillanatokat. Nézz körül, vedd észre a világot magad körül. Tedd félre egy kicsit a sok kötelességet, hogy észre tudd venni az életet. Hogy érezni tudd a levegőt, a színeket, az ízeket. Érezd meg a legnagyobb gyógyerőt a hálát, mert varázslatos ereje van, mert Ő a szeretet gyökere. Ember számára ez az érzelem a legnagyobb kincs, ami megadatik. Kitágul tőle a szív, és helyet ad a Jóistennek. Minden lélegzetünkkel szívjuk magunkba ezt a fennkölt érzelmet úgy, mintha a Jóisten tenyerén utaznánk. 

(Deverdics Éva)

Boda János: Nincs nap már nélküled

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Boda János: Nincs nap már nélküled 💕

Nincs már nap nélküled,

mióta vagy, hajnal és alkony

összemegy, óra és perc

csak vízió, képzelt semmiség...

 

Reggeli csókok és érintések,

meztelen testek és ölelések

között ébreszt a hajnal,

és a templomból az Isten köszönt

minket a nagyharanggal.

 

Fejünk felett glóriák és szentek,

a mennyországban az angyalok

minket ünnepelnek.

Álmaink a napfényben bújnak el,

és a sugarak közt az álom útra kel,

hogy a világon minden ember tudja,

hogy te lelked már az én lelkem fogja.

 

És olykor, amikor nem vagy itt velem,

üresnek érzem a teljesnek hitt szívem...

Amikor nem vagy itt,

gyakran merengek, elmerengek,

hogy én téged mennyire,

de mennyire szeretlek.💕

 

Bár az élet hétköznapokból áll...

Bár az élet hétköznapokból áll, amiben ott van a munka, ott vannak a harcok, de ha van Valaki ezekben a hétköznapokban, akkor egészen más a világ. Romantikus.💕 És akkor van értelme mindennek, akkor szép a szép és jó a jó. Akkor szebbek és illatosabbak a virágok, akkor édesebbek az ízek, akkor süt fényesebben a Nap, és akkor érzi az ember, hogy miért is született valójában.

 

(Csitáry-Hock Tamás)

Boda János: Áldások

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Boda János: Áldások

 

Hogy rád találtam,

áldjon meg az ég!

Vártam már rád

nagyon-nagyon rég.

 

Hogy belém szerettél,

áldjon meg az ég!

Tőled jobban senkit

sem szeretem még.

 

Mikor hozzám érsz,

áldott a pillanat.

Ha megcsókolsz,

megfejted titkomat.

 

Amikor megérkezel,

szebb hellyé válik a világ.

A mosolyodtól kinyílt a kertben

egy elhervadt virág.

 

Hálát adok a percekért,

amikor megpihensz a szívemen.

S amikor rám nézel...

Köszönöm, Istenem!

Weöres Sándor: Üdvösség

Weöres Sándor: Üdvösség

Csak azért
az egyetlen napért
érdemes volt megszületnem,
amikor szeretni tudtam,
és szeretnek-e, nem kérdeztem.
Csak ennyi történt teljes életemben,
egyébkor szakadékba buktam.
Csak azért
az egyetlen napért
érdemes volt megszületnem.

Forrás: Weöres Sándor kézírásos könyve

Vasárnapi gondolat...

Vasárnapi gondolat...

...Az életben a legjobb dolgok ott vannak előttünk és nem kerülnek semmibe, de az emberek sokszor csak azt tartják értékesnek, amiért fizetni kell. Ami ingyen van, az számukra értéktelen. Pedig ezek a legcsodálatosabb, legszebb, és legértékesebbek az életben: Gyönyörködni a napfelkeltében, élvezni a vasárnap nyugalmát, virágot illatozni a mezőn, majd egy csokorral meglepni kedvesünket, az erdőben bolyongani, hallgatni a fák és madarak énekét, csodálni a nyár színgazdagságát, feltöltődni az istentiszteleten, kéz a kézben sétálni, relaxálni, meditálni, zenét hallgatni, vagy egyszerűen csak ücsörögni a teraszon, olvasni kedvenc könyvünket, nem kerül semmibe. Együtt lenni a családdal jókat beszélgetni, sportolni, játszani, egymást szeretni, főzni, sütni, vagy megnézni egy remek filmet - valójában alig kerül valamibe....

 

Életfestők írása

 

Csodás, szeretteiddel, barátaiddal együtt töltött gazdag órákat kívánunk!

Találkozások iskolája

 

Találkozások iskolája 💓

Nem az a fontos, mit kapsz. Afelett nincs hatalmad. Elveszhet, tönkremehet, visszavehetik. Csak az a fontos, amit adni tudsz. Ez az egyetlen valódi lehetőség, amit útravalóul kaptál. Adni magadból, a szívedből, a lelkedből. Ha másképpen élsz, csak teher lehetsz. Potyautas a hajófenéken. Ott csak a motorok dobogását hallgathatod, semmit nem látsz a tenger szépségéből. Nem érzed arcodon a szél simogatását, nem tapasztalod meg a napfény erejét. Ott lenn a sötétben nem utazol – csak szállítanak. Teher vagy – ahelyett, hogy utas lennél. Onnan nem láthatod a végtelen vizet, nem irányíthatod a hajódat. Nem pillanthatod meg gyermekkorod lakatlan szigetét sem, ahol képzeletben annyiszor legyőzted az elemeket, és az örök „emberi” örököseként kultúrát teremtettél. Belső szigetedet, ahol nap mint nap bizonyítékot lelsz arra, hogy élni és embernek lenni mégiscsak valami nagyszabású dolog.

(Perjés  István)

Úgy szeretem őt, ahogy van...

 "Az ideális társ, az úgynevezett lelki társ az, aki mindkettőjük számára lehetővé teszi az optimális fejlődést. Nem csupán két ember közötti kapcsolatról van szó, hanem két lélek között létrejött kapcsolatról, s ebből a tényből az együttélésre és a szeretetre vonatkozóan nem kevés tanulság vonható le. Lelki társamat a lélek szintjén találom meg, nem a szerepek és elvárások szintjén. Ekképpen lesz ő az én számomra „kapu a belső Paradicsomhoz”, amely saját tökéletességemhez vezet. Úgy szeretem őt, ahogy van, és nem olyannak, amilyennek véleményem szerint lennie kell. A lélektársi kapcsolatban az a cél, hogy teljesen önmagam legyek, és a társamat hozzásegítsem ahhoz, hogy mindazokat a gondolat- és érzelemmintákat feloldja, melyek bennünket újra meg újra az elvárások és szerepek szintjére rántanak le. A szabadság és bizalom légkörében élek vele, amelyet kizárólag az igaz szeretet, szerelem tesz lehetővé.” 

(Kurt Tepperwein)

Boda János: Te és a gyertyafény

Boda János: Te és a gyertyafény

 

Nem ölel most semmi, és én csak nézlek.

Elaludtál. A takaró nem takar, minden porcikád

és a bennem tomboló égő vágy most megpihen.

Megpihen, mert itt fekszünk mind a ketten kielégülten,

és mégis szomjasan. Csak nézlek. Istenem, köszönöm!

A gyertya fénye csordogál a válladon és lassan,

mohón nagy falatokban csókolja vonalaid,

és lecsúszik a feszes combodon végig a lábfejeden, és ott elalél.

Törékeny az élet és az emberben minden vágy és és érzés.

Erősek vagyunk, és olykor mégis hagyjuk magunknak, hogy fájjon.

De e szent éjszaka, te és a gyertyafény örök emléke marad

vágyakkal teleszőtt, árva életemnek.

Vége van, de bennem tovább folytatódsz,

és a képzelet újra játssza bennem arcod és tested

finom, apró mozgásait. Mit a pihe, ha száll.

Aludj csak. Lassan hajnal van

és a meztelen tested is érzi a reggeli

bizsergés szellő-foltjait a bőrödön.

Fázom én is. Mégsem érdekel.

Kész vagyok. Teljes. Legbelül áradok.

A csend hegedül az ajkadon és

én csak hallgatom. Csak hallgatom.

És hogy itt fekszel, a lét megbékél mindennel.

Oda fekszem melléd és beléd költözöm.

Betakarsz. Betakarlak. Így élünk!

Alszol, és én álmodlak.

Elalszom, és te álmodsz engem.

 

Úgy öleli egymást a testünk,

ahogy a tenger hömpölygő

hullámai mossák a homokos partokat

a felkelő nap csillogó, mély vörös fényi között.