Aki igazán szeret...

 

 "Azt mondják, a valódi szeretet: ad. Aki igazán szeret, az mindig csak ad, állandóan és számolatlanul. Nem kapni akar, csakis adni. Sugárzik, min a Nap, dől belőle a szeretet ereje. Szüntelen adásban van."
 

(Müller Péter)

Latinovits Zoltán levele Ruttkai Évához

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"Évának, Amerikába, 1975 július"

Latinovits Zoltán levele Ruttkai Évához (részlet)

 

"...Várlak, hogy elmondhassam: légy nyugodt, vagyok

és leszek Neked. Meleget kell egymásra fújnunk.

Szeretetkötelekkel kell összekötnünk magunkat.

Hideg a világ. Kihunynak a tüzek. Kell a tűz. Kell a fény.

Kellünk egymáshoz. Hajtson egymáshoz a vihar.

Kergessen egymáshoz a csend.

Ne engedjük kihűlni magunk.

Mert egyedül, egyedül olyan iszonyatos....." 

 

 

" Mindig van valami , ami új reményt ad ...

 

 " Mindig van valami , ami új reményt ad ...és az új reménytől megszépül a világ " 

(Léria Dipán)

Találd meg minden percben a szépet...

 

"Minden órának szakítsd le a virágát, találd meg minden percben a szépet, a kellemest, az örömet adót, s a többiről igyekezz elfeledkezni, vesd ki az agyadból a gondot, élvezd a percet, amíg élvezheted..."

 

(Szilvási Lajos) 

 

AGE OF ECHOES - PERFECT SILENCE - YouTube

 

Távozóban....

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Távozóban....

Lassan surran ki a nyár az ajtón,
Óvatos, hogy észre ne vedd,
Nem köszön el, csak titkon
Itt hagy magából egy kis meleget,
Mely nemrég még forrón izzott,
Szép lassan majd elfeleded,
Nem ígért semmit, de mégis tudod,
Visszatér majd, ha elengeded.

Őrzöd melegét, ajtódat bezárod,
Ha kimész, kabátod keresed,
Érzed, tudod, bandukolhat bárhol,
Nem hagyott el szerelmesed.
Nem! Csak egy kis időre elutazott,
De küldi hűségesen a leveleket,
S ha résnyire kinyitod az ajtód,
A szél besöpri, így üzen neked.

Aztán, mikor már emléke halványodott,
Szép lassan elköszönnek az emberek,
Törli a lábát, s félénken ott kopog,
Te megbocsátasz, s boldogan beengeded.

Heniger Istvánné

Aranyosi Ervin: Sírva vigad a természet

 

Aranyosi Ervin: Sírva vigad a természet

Sírva vigad a természet,
elsiratja a nyarat.
Bár ritkán lát ilyen szépet,
úgy érzi, koldus maradt.
Ha leülsz és megcsodálod,
te azért még láthatod:
– Mennyi szín és mennyi pompa
őrzi a varázslatot.

S lám az ember pont így érez,
siratja a múlt időt.
S nem látja, hogy lelke közben
mennyit szépült, s egyre nőtt.
Emlékekkel gazdagodva
mennyi mindent megtanult.
Sérelmeit veszi sorra,
ezért ma is fáj a múlt.

Ám ha tudod, hogy még fájhat,
tedd szebbé a holnapot,
Bocsáss meg, múljon a bánat,
nyiss egy új, tisztább lapot.
Azt írd tele szeretettel,
örömökkel díszítsd fel.
Az életet nem elsírni,
hanem végig élni kell!

Élvezd ki a röpke percet,
légy hát mától boldogabb!
Tovább élnek, kik szeretnek,
s szívük sem fáj oly sokat!
Emlékezz az elmúlt nyárra,
de őszöd is szép legyen!
Tiszta szívvel élj a mában,
hogy holnapod szép legyen!

Kovács Sándor - Nyárbúcsúztató

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kovács Sándor - Nyárbúcsúztató

Most már egész biztos,

Hogy vége a nyárnak-

Búcsút mond most minden,

Tűző napsugárnak.

 

Szeptember végére

A Nap nagyon fáradt-

Elfogy az ereje

Fényes sugarának.

 

Néha még körülnéz,

Tekintete bágyadt-

Elvégezte dolgát,

Nem csoda, ha fáradt.

 

Beérett a szőlő,

Édes lett a mustja-

Tele van a hordó,

Ez a gazda jussa.

 

Napon érlelődtek

A szép szőlőszemek-

Naptól lettek barnák

Szorgos gazdakezek.

 

Tele van a pince,

A magtár is megtelt-

Napnak sugarai

Éltetik az embert.

 

De most már elköszön,

Maradna, ha tudna,

Kihúzza a telet

Felhők mögé bújva.

Az élet egésze, amely a lélekből fakad...

 

Az élet olyan, mint egy örökké tartó pillanat, vagy megragadjuk és imádjuk, ami éppen benne adatik, vagy megkerüljük és lecsúszunk róla azáltal, hogy azt forszírozzuk, ami nem adatik. Mostanában gyakran eldobunk minden eddigi fáradozásunkat, és olyan dolgokat teszünk meg, amelyeket eddig nem engedtünk meg magunknak. Gyakran érezzük a gondviselést, és gyakran örülünk olyan dolgoknak, amelyek eddig talán fel sem keltették a figyelmünket.Ösztönösen tudjuk, hogy az apró dolgok szeretete beemel a végtelenbe. Az élet egésze, amely a lélekből fakad, a gondtalanság forrása, ahol minden magától értetődő és minden, ami fontos vagy szeretni való, egyszerűen csak ott terem. Az örökké tartó pillanat maga a hely, ahol léteznünk kell, és csak felfogni szükséges a rengeteg jót, mit az képvisel. Az utadon vagy, ha ezt érzed.

A változás csendben érkezik...

 

"Tudod a változás csendben érkezik.

Sosincs trombita szó, se taps vihar, rivaldafény és csinnadratta...

Nem akkor érkezik meg, amikor te azt mondod, hogy "Na, most megváltoztam!"

Az éj leple alatt surran beléd halkan.

S egy napon, másképp kelsz majd fel. Más lesz az aki felkel, mint aki este álomra hajtotta a fejét.

Ami addig járható volt számodra, az aznaptól már nem lesz az.

Ott belül már nem ugyan az lesz, mint ami addig volt.

Nem az változik rajtad kívülről, amit mutatni vágysz kifelé, hanem az, ami belül van, s magad elől rejtegeted.

Más leszel, s ez a másság öröm lesz, és érték számodra, mely mély csendességet hoz majd el benned, s nem pedig vágyakat, hogy kifelé csillogást mutassál, s azt hogy megváltoztál.

A valódi és tartós változást nem kívánja, vagy mutogatja az ember, hanem megéli mélyen a lelkében, amely alázatot és hálát ébreszt a szívedben."

"Néha csak arra vágysz...

 

 "Néha csak arra vágysz, hogy melletted legyen, kérdések és szavak nélkül. Nem vársz semmit, csak hogy érezd, nem vagy egyedül, hogy az üresség, amit olykor érzel, elmúljon, hogy ne érezd minden áldott nap azt, hogy egymagad vagy. Mert kell, hogy legyen valaki melletted, aki ha össze is dőlt körülötted minden, akár egy kártyavár, akkor felhúz a romok alól, kiemel, ha épp arra van szükséged és akit te is éppúgy kirángatsz a magány fogságából, mielőtt végleg elmerülne benne. Mert egy jó társ ilyen, kísér téged, amíg kísérhet és addig fogja a kezed, amíg érzi, hogy fognia kell." 

(Oh Carrie)

ZENE: AGE OF ECHOES - PERFECT SILENCE - YouTube