Távozóban....

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Távozóban....

Lassan surran ki a nyár az ajtón,
Óvatos, hogy észre ne vedd,
Nem köszön el, csak titkon
Itt hagy magából egy kis meleget,
Mely nemrég még forrón izzott,
Szép lassan majd elfeleded,
Nem ígért semmit, de mégis tudod,
Visszatér majd, ha elengeded.

Őrzöd melegét, ajtódat bezárod,
Ha kimész, kabátod keresed,
Érzed, tudod, bandukolhat bárhol,
Nem hagyott el szerelmesed.
Nem! Csak egy kis időre elutazott,
De küldi hűségesen a leveleket,
S ha résnyire kinyitod az ajtód,
A szél besöpri, így üzen neked.

Aztán, mikor már emléke halványodott,
Szép lassan elköszönnek az emberek,
Törli a lábát, s félénken ott kopog,
Te megbocsátasz, s boldogan beengeded.

Heniger Istvánné