"Engedd a szívedben is felkelni a fényt...

 

"Engedd a szívedben is felkelni a fényt, hogy a mai napod szebb lehessen mint a tegnapi."

 

(Lérida Dipán) 

 

"Aki elfelejti a hála nyelvét...

"Aki elfelejti a hála nyelvét, sosem lesz beszélő viszonyban a boldogsággal."

 (John Robbins)

Aranyosi Ervin: Szavakkal szeretni…

Aranyosi Ervin: Szavakkal szeretni…

Hogyan tudnálak szavakkal szeretni?
A szó csak lelked érintheti meg.
Én többre vágyom. Több akarok lenni!
Szél, mely simítja érzékeidet.

Csók lennék, amely becézi az ajkad,
csiklandozóan kedves üzenet,
azt kérve tőled, mindig ezt akarjad,
felgyújtva újra, s újra tüzemet.

Álom lennék. Nap, mint nap visszatérő.
Elringató, romantikus, kaland.
Csatáink végén bocsánatot kérő,
válladra szálló, hófehér galamb.

Könyved lennék, hogy a lelkemben olvass,
Soraim között, engem megtalálj!
S lennék a gyűrűd, hogy ujjaidon hordhass,
És támaszod, ha kell, hogy talpra állj.

Lennék Napod, akire büszkén nézhetsz,
S lennék felhőd, ha Napod elvakít.
Varázslód lennék, ki eljuttat a széphez,
S valóra váltja titkos álmaid.

Lennék a szó, mely megérinti lelked.
Elcsábít, bűvöl, magával ragad.
Nem kell mást tenned, csak őszintén szeretned.
Lelkemhez szólj hát, és add Önmagad!

A legszebb dal... / Zene: ERNESTO CORTAZAR: Waiting for you

"Egy barát olyan...

"Egy barát olyan, akár egy téli lámpás: minél régibb a barátság, annál erősebb a fény." 

(Rogen Rosenblatt)

Néhány ember belép az életünkbe...

Néhány ember úgy lép be az életünkbe, mint egy tavaszi meleg szellő. Mosolyognak rád, anélkül, hogy ismernének, és nyomot hagynak a lelkünkön, csupán azzal, hogy ránk figyelnek .
Nem tartoznak életünkbe, és soha sem fognak tartozni, mégis megvilágítottak minket, és olyan érzelemmel bírtak, amely nem szerelem.
Néhány ember belép az életünkbe, mintha egy tavaszi meleg levegő fújva ránk, barátságunkkal, alkalmi jelenlétükkel felmelegítik a szívünket, anélkül, hogy tudnák, hogy megtették.
Lábnyomuk marad, ők, a tökéletes idegenek, nagyszerű emberek.
Időnként egy idegen segítsége többet ér, mint egy nagy szerelem, mert semmit sem kér tőled, és mégis, sokat ad neked, és semmivel sem tartozol neki, csupán köszönetet mondhatsz, hogy ott van.

(Silvana Stremiz)

Hiszem, hogy lesz benne szép...

"Kit érdekel mit hoz a holnap, hiszen az a jövő ígérete. Hiszem, hogy lesz benne szép, és tartogat majd nehezebb perceket. Holnap. De ma, az a pillanat, amikor itt vagy, amit megélhetsz, pótolhatatlan. Ne tedd tönkre azzal, hogy attól félsz, ami meg sem történt, ne szúrd el azzal, hogy máris attól rettegsz mit rejteget a holnap. Lehetsz ma bármi, tehetsz még bármit, csak éld meg, éld át. Emlékeket gyűjts ne félelmet."


(Theodorovits Andrea)

Lelki táplálék...

"Nemcsak a gyomornak van szüksége táplálékra, hanem a léleknek is. És aki olvasni akar, mindig talál időt rá. Ha valakinek nincs senkije a világon, nagyon megnyugtató tudat, hogy a könyvekben barátokra talál."

(John Knittel)

„Ha a jó úton jársz...

„Ha a jó úton jársz, akkor ennek nagyon egyszerű jelei vannak: a feszültség egyre inkább eltűnik belőled, egyre higgadtabb leszel, egyre nyugodtabb leszel, olyan dolgokban meglátod a szépséget, amikről azelőtt sosem gondoltad volna, hogy szépek lehetnek. A legkisebb dolgoknak is óriási jelentőségük lesz. Az egész világ minden nappal egyre rejtelmesebb, misztikusabb lesz, egyre kevésbé leszel nagy tudású, egyre ártatlanabb leszel – épp mint a gyermek, aki pillangók után szalad, vagy kagylókat gyűjt a tengerparton.
Nem problémának érzed az életet, hanem ajándéknak, áldásnak, kegynek! Ha a JÓ úton jársz, akkor ezek a jelek egyre erősödni fognak. Ha a rossz úton haladsz, akkor ennek pont az ellenkezője fog történni.”- Osho

A legbölcsebb emberek...

"Nem végérvényesen vagyunk ideítélve, hanem átmenők vagyunk. A legbölcsebb emberek semmit sem vettek túlságosan komolyan. Főleg önmagukat nem. Kezük laza volt, léptük táncos, és akkor érezték jól magukat, ha önfeledtek voltak. Nem ragaszkodtak semmihez, mert tudták, hogy itt semmi sem a miénk." 

(Müller Péter)

Egyedül is tudni kell virágozni...

Aki egyedül néz szembe a kihívásokkal, az óhatatlanul megerősödik, és később sem kényelmesedik bele a párkapcsolat puha, komfortos fészkébe, mint az, aki teljes ráutaltságban, passzív kiszolgáltatottságban, kikarózva éli életét. Egyedül is tudni kell virágozni, szoros gyökerekkel talpon maradni, tépáztatva lenni, majd újra erőre kapni, és felállni. Ez érdemel igazi tiszteletet, és így kellene élni ezt az életet mindenkinek.

(Király Eszter)