Légy hálás minden kapcsolódásért...

"Nem a szavaiddal, nem a tetteiddel, hanem az érzéseiddel vonzol. Ha egy szót nem szólnál és semmi különösebbet nem csinálnál, akkor is olyan embereket, eseményeket vonzanál be, amilyen Te vagy.

Minden esemény, minden életedben felbukkanó személy egy-egy ajándék, akik mértani pontossággal megmutatják, mi zajlik a lelkedben. Hatalmas előnyre teszel szert, ha életed minden mozzanatát így szemléled."
Mindenki eljátssza a szerepét, akaratlanul tanítjuk, fejlesztjük egymást. Ez persze néha fájdalmas, néha örömteli, de mindenképpen nagyon értékes. Az érték, ha megtalálod benne, ha felismered miért is részese életednek az a személy.

Légy hálás minden kapcsolódásért amit eléd sodor az élet, minden szóért, mondatért, cselekedetért, amivel megajándékoz a másik. Ki tudja meddig teheti meg újra.

FIGYELD MAGAD ÉS TANULJ AZ ÉRZÉSEIDBŐL ÉS GYÓGYULJ! Aztán maradj, vagy menj tovább."

/Alexovics Miklós/

Aranyosi Ervin: Lassíts és nézz körül!

Aranyosi Ervin: Lassíts és nézz körül!

A világ rohan, s rohansz vele.
Bár megpihenned kellene!
Megállni csendben, körbenézni,
s hagyni a lelked megigézni!
Csak lelassulni kellene!

Hagyni, hogy érintsen varázsa,
hogy feltüzeljen szép parázsa,
de izzani, nem lángra gyúlni,
fékezni kéne megtanulni!
Csak lelassulni kellene!

Hagyni, hogy lelked elkísérjen,
a pillanat szívedbe égjen,
hogy a csodája összeálljon,
s a perc az emlékeddé váljon!
Csak lelassulni kellene!

Ha lelked végre utolérne,
beléd költözve visszatérne,
s egy lennél újra véle már,
a kétségeknek vége vár!
Csak lelassulni kellene!

Csak önmagaddal eggyé válni,
világodat így megcsodálni,
hinni a szépben és a jóban,
dühöd merülni hagyni tóban.
Csak lelassulni kellene!

Az élet báját észrevenni,
s ki hagyja, azt szívből szeretni,
nem futni el a világ mellett,
s ehhez csak lelassulni kellett!
Csak körülnézned kellene!

"Ámulni még, ameddig lehet...

"Ámulni még, ameddig lehet, amíg a szíved jó ütemre dobban, megőrizni a táguló szemet, mellyel csodálkoztál gyermekkorodban."

(Áprily Lajos)

"Amiért hálás vagy előre...

"Amiért hálás vagy előre, - mert hiteddel reméled - az feléd hajlik a mennyből, s lassan majd eléred."


(Simon András)

"Azt mondják, a földi boldogsághoz a következők kellenek:

"Azt mondják, a földi boldogsághoz a következők kellenek: legyen kit szeretnünk, legyen mit csinálnunk és legyen miben reménykednünk. "

(Tom Bodett)

Ölel a természet

Ölel a természet

Mikor a természet ölén minden madár énekel,
A csend és a víz tükre játszik a szívünkkel.
Ez egy álom, minden békés, oly nyugodt,
Nap sugarai simogatnak, boldog vagyok.

Falevelek sétálnak, fúj az őszi szél,
Minden fa álmos, bódultan elalél.
Izegnek-mozognak a falevelek, minden színes,
Szép a természet, bárányfelhők fodrozzák az eget

(Kormos Nikolett)

Lélektárs hívó

Lélektárs hívó

 

Hiányzol… Pedig nem tudom ki vagy, mit csinálsz… Keresnélek, de nem tudom, merre jársz. 

 

Csupán egy érzés vagy itt belül, mégis tudom, hogy igazabb vagy, mint bárki más. Nem számít, hogy még sosem néztem a szemedbe, nem simogathattam arcod. De számtalanszor éreztelek magam mellett, Te adtál erőt, amikor azt hittem, nincs remény. Tudtam, hogy miattad nem adhatom fel, hiszen létezel. Hogyan érezhetnélek, hogyan lehetnél a képzeletemben, ha még sosem érintettük volna egymást? 

 

Talán több ezer éve vándorlunk együtt, néha nevetve, néha sírva… De abban biztos vagyok, hogy sosem engedjük el egymás kezét. Újra meg újra születünk, értelmet adva egymás létezésének. Gyógyítjuk lelkünket a másik szeretete által. Bármerre is visz a sors, bármerre sodor az élet, lelkeink elvezetik egymáshoz a testeket. Az Univerzum jeleket küld felénk, s bár sokszor tűnik rögösnek az út, megtaláljuk egymást. Újra összeolvadunk, és megszületik bennünk a bizonyosság: Mi összetartozunk örökre. 

 

Már jóideje nem érzem magam jól Nélküled. Bár erős vagyok, és mindig talpra állok, de úgy érzem, szükségem van Rád! Kérlek, gyere! Várlak!

 

(Mohácsi Viktória)

 

Valaki

 

Valaki

Vannak, akik akkor jönnek,
mikor még senki sem érkezett meg.
Vannak, akik akkor mennek,
mikor már mindenki megjött.
De kell, hogy legyen olykor
nemcsak Első és Utolsó.
Kell, hogy legyen egyszer
a Senki és Mindenki közt végre
Valaki.

(Tóthné Rózsa)

Hogy miért Ő?

Hogy miért Ő?
Mert ő az egyetlen... aki észrevette az igazi énemet.

(Léria Dipán)

Mindig visszatér...

Az érzelmeit sokszor hiába űzné tovább az ember... az mindig visszatér, mint az őszi falevél a poros útra.

(Léria Dipán)