Hiszek a mának

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hiszek a mának

A változó érzés néha csak játék,
tudjuk, de nem tudunk érezni másképp.
Elhisszük, mit kínál a hajnali fény,
elfogadjuk, mit nyújt esti sötétség.

Jó olykor elhinni szavak igazát,
gyógyítani velük szívnek bánatát.
Hittem mindig a szavaknak s magamnak,
hiszek a mának, s ígérő holnapnak.

Jó lenne nem hinni, amit nem szabad,
és nem várni arra, ami elmarad.
Figyelni arra, mi sötét, homályos,
időben meglátni azt, mi világos.

Érezni szerető szívnek melegét,
tudni kerülni az Élet nehezét.
Fehér reménybe öltöző boldogság,
lelket kitárva élettel hatja át.

(Farkas Anna)

Keresd a színeket

Keresd a színeket

Menekülés a szürkeségből

Nem élhetünk színek nélkül, fénytelen homályban,
ha nyári rét, őszi erdők színekben pompáznak,
avarrá hervadt levélen napfény sziporkázik,
égi fényeken szertelen színtenger cikázik.

Mikor sorsunkat beárnyékolja a szürkeség
és a lelkünket elhagyja a méltó büszkeség,
tekintetet vessünk pompázó színvilág felé,
szárnyainkat bontva repüljünk reményünk elé.

Keresd a színeket, s találsz boldogabb világot,
hol sérülés hegei nem hordanak szilánkot
s ha majd rátalálsz békésebb lelkivilágodra,

(Farkas Anna)

Napsütötte ősz

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Napsütötte ősz

Akrosztichon

Nekem kedvenc őszi napom,
Amikor nap csillan avaron,
Piroslik a száraz falevél,
Sivár kerteknek rejtekén.
Üvöltő szél ágat tördel,
Temérdek levelet hord el,
Örömöm elszáll e láttán.
Tépázza lelkem a látvány,
Túláradó felhőkön át
Engedd a napnak sugarát!

Őszi kárhozat ne legyen,
Sivárság bússá ne tegyen,
Zene a szívünkben zengjen!

(Farkas Anna)

Napsugaras ősz

 

 

Napsugaras ősz

Az ilyen szép őszt imádom, szeretem,
mikor a napsugár melengeti szívem, lelkem.
A tó melletti erdőt, a színes leveleket nézem,
a szép múltat, az életet, most én felidézem.

Csillognak a napfényben a káprázatos színek,
szeretettel, boldogsággal telnek meg a szívek.
Az élet szépsége, értelme nyílik meg előttem,
a szeretet és reménység nyomába szegődtem.

A természet lágy zenéjétől, csodás fényétől,
a lélek félve előlép a magány ösvényéről.
Meghatódva, reszketve, hálásan kitárul
és a boldogtalanság ajtaja ekkor bezárul.

A lehulló színes leveleket nézem,
a boldog perceket, magamban felidézem.
Talpam alatt zizegve, tündérmeséket mesélnek,
mint mohó szerető, meghitt szerelmesének.

Kívánom, hogy ez a szép, napos, vidám ősz
még nagyon sokáig kitartson,
szívembe a boldogság, benne belopózzon,
le is horgonyozzon és mindig ott maradjon.

(Farkas Anna)

Szeretem az őszt...

Szeretem az őszt. Ahogyan hazafelé sétálok a lemenő nap fényében, és vibrál körülöttem a sok narancs, rozsda és nap sárga. Ahogy a levelek integetnek a szellőben, az út pedig könnyedén visz hozzád a lábam alatt. Szeretem, hogy füstös, bágyadt szagú a levegő, hogy a kémények öntik magukból a családok melegét. Izgatott vagyok, ha eszembe jut, nemsokára forró tea éri a számat, miközben körbefonod karodat a derekamon, és beleszagolsz a hajamba, hogy beszívhasd az illatom. Nem sokáig fogunk tudni ellenállni majd egymásnak, de még várunk, csak élvezzük, hogy megjöttem. Hogy végre itthon vagyok- a kezeid között.

-Agárdi Zsóka-

Megértés...

Megértés: Amikor az utolsó kocka is helyére kerül

Hiába van Benned óriási tudás, ha nem cselekszel. Ne feledjük, hogy a fizikai világban élünk.

Azért választottuk ezt a létformát, hogy megtapasztalások által közelebb kerüljünk önmagunkhoz. Nem tudjuk megoldani a feladatainkat csupán lelki szinten. Ugyanakkor az is kevés, ha belegázolunk a hétköznapokba és nem törődünk lelkünk jelzéseivel. A kettő csak együtt megy. Így találhatjuk meg a harmóniát.  Ha egy félelem, fájdalom megjelenik Benned, vagy érzed, hogy visszahúz valami megmagyarázhatatlan erő, a lelked segíthet megtalálni a múltban, mi ennek az oka.  Tegyük fel, megmagyarázhatatlan módon rettegsz attól, hogy becsapnak egy párkapcsolatban. Lelked segítségével felidézed, hogy valamikor a múltban csúnyán elbántak Veled. Ez ott belül, még mindig fáj. Lehet, hogy elméd már nem emlékszik, de a blokk ott van Benned. Ez a mély fájdalom befészkelte magát. Hitként ott van mélyen Benned. S mivel ezt a félelmet sugárzod ki, csak olyan ember tud erre rákapcsolódni és a közeledbe jönni, aki ugyanezt megteszi Veled, hogy tükröt mutasson a sérülésedben. Felhívja a figyelmedet arra, hogy a lelkedben van egy seb, ami arra vár, hogy begyógyítsd.  Felismerted, meditálsz, különböző lelki gyakorlatokat végzel. Majd jönnek az újabb szituációk, hogy lemérhesd, hol is tartasz a fejlődésben. A fizikai világ mindig a fejlődés kontrollja.  Megérkezik a vágyott szerelem. Vajon még mindig ugyanúgy reagálsz? Még mindig ott van Benned a rettegés? Ha igen, akkor még nem tanultad meg a leckét. Ülj le, beszélgess a társaddal, mindig igyekezz megérteni a történet másik oldalát. A megértés oldani tudja a blokkjaid. Ha a félelem elmúlik, és tiszta lappal tudod indítani a másikat kettőtök kapcsolatában, és már nem a múlt félelmei vezérelnek, túl vagy egy karmikus feladaton. Többé nem fognak megalázni egy párkapcsolatban.  Légy büszke magadra minden egyes megoldott feladat után. Ez az igazi erő. És soha nem az dönti el, hogy mi az, ami működik, hogy hány könyvet olvasol el, mennyi információt gyűjtesz be, hanem a tiszta szándékod, és a hajlandóságod arra, hogy cselekedj és változtass.  Felismerésekkel teli, csodás őszi napokat kívánok Nektek!

(Mohácsi Viktória)

Ha az ember szeret valakit - igazán szeret -, ...

Ha az ember szeret valakit - igazán szeret -, az örökre nyomot hagy a lelkén. Lakat kerül a szívére, amelyet mindig magával visz. Lehet, hogy elveszíti vagy elajándékozza a kulcsot, ám a lakat akkor is örökre vele marad.

 

 

(Cora Carmack)

Tükörvarázs

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Tükörvarázs

Sejtelmesen zengő éterben
álomszép hangod lelkemben felcseng.
Sziluetted vibrál e légkörben,
testet öltve tükörből elém lebbensz.

Arcomhoz ér bársonyos kezed,
varázsod, mely átjárja lényemet.
Ragyogó fényeddel körbeveszel,
s szívem érted dobban hevesen.

Szállunk érzelmünk sűrűjében,
szerelmünk sugárzó örvényében.
Elénk tárul egy gyönyörű világ,
oly csodás, mint maga az éden.

 

(Kulcsár József)

Az igazi szerelem örök...

Vannak emberek életünkben, akik hiába igyekeznek közel kerülni hozzánk, idegennek érezzük őket. Bármit is tesznek, nem érintik meg szívünk. Mintha más nyelvet beszélnénk, nem értjük egymást.
Két ember kapcsolatát mindig a lélek határozza meg, a fizikai világ csupán kifejezi azt.
Vannak azonban olyan szívet melengető találkozások, amikor azt érzed, hazataláltál. Két lélek között megteremtődik a földön a mennyország. Szavak nélkül is értitek egymást, a szívetekkel kommunikáltok. Számodra mindent elárul egyetlen pillantása, simogatása, ölelése, nyitott könyvvé váltok egymás számára.
Sosem az a valódi, amit az ember kiejt a száján, hiszen szavainkat az egó formálja. A valódi az, amit a két lélek beszél.
Még ha távol is vagytok, lelkeitek bármikor találkozhatnak egymással. S ez az érzés soha el nem múlik, az igazi szerelem örök...

 

(Mohácsi Viktória)

Veled EGY egész...

 

Az igazi társ szavai megegyeznek tetteivel. Nem csupán beszél, hanem cselekszik. Nem hangzatos szavakkal, hanem néma cselekedetekkel érezteti Veled, mennyire fontos vagy neki. Nem féltékeny, hanem féltő. Felvállal, és büszke rá, hogy a társa vagy. Egyenrangú partnerként kezel, kész a közös fejlődésre, változásra. Az igazi társnak nem kell folyton bizonygatnod szerelmedről, érzi a kimondhatatlant. Te vagy az első az életében, hiszen tisztában van vele, hogy Veled EGY egész, tudja, hogy általad lehet önmaga. Tiszteletben tartja döntéseid, nem akar megváltoztatni, feltétel nélkül szeret. Nem elvesz Belőled, hanem folyamatosan tölt. Érzi, hogy nem csupán a véletlen játéka, hogy egymáshoz vezérelt Benneteket a sors, tudja, hogy melléd kellett kerülnie. 

S bármerre is veti az élet, Te ott vagy a szívében, ott vagy a lelkében, s megtalálja a módját, hogy újra együtt legyetek, hiszen ami LÉLEKBEN EGY, az sosem válik szét.

 

(Mohácsi Viktória)