Amikor a szíved ad...

 

Amikor a szíved ad, nemcsak a másik, de te is több leszel: ha közel engedsz magadhoz valakit, tekintetetekben fellobban az öröm fénye... s talán örökre ott ragyog.

 

 

(A. J. Christian)

 

Egymásnak adott gondolatok...

 

Egymásnak adott gondolatok,
erőt adsz és én erőt adok.

 

 

(Ossian)

Szerelemben megbízható társ légy...

 

Szerelemben megbízható társ légy, ne szédíts önző célból senkit, fájdalmat másnak szándékosan ne okozz.

 

 

(Keresztury Tibor)

Kell egy hang...

 

Kell egy hang, ami bármikor megnyugtat, egy arc, ami mosolyra fakaszt egy szörnyen borzasztó nap után, egy tekintet, ami elfeledtet mindent, és emlékeztet arra, hogy mennyire szerencsés vagyok, hogy mellettem van, és biztosít arról, hogy itt bizony minden rendben lesz, ha fene fenét eszik, akkor is, mert olyan nincs, hogy együtt ne menne.

 

 

(Oravecz Nóra)

 

Úgy, mint azelőtt

 

Úgy, mint azelőtt

Sóhaj

Elmúlt az éjjel, eljött a hajnal.
Előttem papír, kezemben tollam,
verset szeretnék írni Terólad.
Úgy, mint azelőtt.

Tudom, az idő meg nem áll.
Vöröslőn újra kél a Nap,
Földet s eget beragyogja.
Úgy, mint azelőtt.

Felhők birkóznak merészen
a Nappal - győztes ma ki lesz?
Kikandikál egy reménysugár.
Úgy, mint azelőtt.

Villás farkú fecskék csivitelnek,
szárnyukat kitárva felrepülnek,
ívesen hasítják a kék eget.
Úgy, mint azelőtt.

Ablakom előtt magas fenyőfán
kakukk szólítja, hívja a párját.
Az én szívem maradt csak árván - nem
úgy, mint azelőtt.

Utolsót lobbant szerelmünk lángja,
nem maradt más, csak hamvadó parázs.
Érzéseinket bizonygatni kár,
úgy, mint azelőtt.

Mégis tudjuk, első gondolatunk
egymáshoz száll, s midőn lemegy a Nap,
messzi távolból csókkal búcsúzunk.
Úgy, mint azelőtt.

Titkon remélem, hamu alatt izzik a parázs!
Szívemben őrzöm emlékedet - tán
eljön a nap - mikor újra minden
úgy lesz, mint azelőtt!

 

 

(Bánlakyné Moravetz Edit)

 

 

Ragyogva int felém a távol...

Ragyogva int felém a távol,
Hívó dalt vélek hallani,
Úgy csal, úgy von, úgy visz magával
Egy legyőzhetlen valami!

Ah! a tavasz lehelletére
E nyugtalan vágy megragad.
Ilyen sóvárgás viszi délre
A tovaszálló madarat!

(Szalay Fruzina)

Tudnunk kell tétlennek lenni...

Tudnunk kell tétlennek lenni, ami korántsem lustaság. Az álmodozás felüdíti a fáradt gondolatokat, akárcsak az éjjeli eső az út letaposott füvét. Az álmodozás a gondolkodás vasárnapja.


(Henri-Frédéric Amiel)

Donászy Magda: Anyák napján

Donászy Magda: Anyák napján

 

Tavaszodik, kis kertemben
kinyílik a tulipán.
Ragyognak a harmatcseppek
anyák napja hajnalán.

Kinyílott a bazsarózsa,
kék nefelejcs, tulipán,
neked adom anyák napján,
édes-kedves anyukám.

 

 

Pákolitz István: Anyámnak

 

Pákolitz István: Anyámnak

Hogyha virág lennék,
ölelnélek jó illattal;
hogyha madár lennék,
dicsérnélek zengő dallal;
hogyha mennybolt lennék,
aranynappal, ezüst holddal,
beragyognám életedet csillagokkal.

Virág vagyok: ékes,
piros szirmú, gyönge rózsád,
madár vagyok: fényes
dalt fütyülő csöpp rigócskád,
eged is: szépséges
aranynappal, ezüstholddal,
beragyogom életedet csillagokkal.

Elfogadni tudni a boldog napokat...

 

Elfogadni tudni a boldog napokat,
de az örömteleneket is.
Sem kicsordulni, sem elsivárulni.
Sem elcsorbulni, de túl sokat sem érni.
Sem szónokolni, sem elnémulni.
Nem megtenni gyorsan, de nem is késlekedni.
Nem hivalkodni, és nem tetszelegni -
sem az éles kést, sem a díszes cserepet nem kíméli az idő.
Az előbbi elcsorbul, az utóbbi színét veszti.
Utat választani, de nem a sikerét, hanem a boldogságét.
Az úton járni, majd végigmenni,
a nagyságot az erénnyel, és nem a szerencsével mérni.
Egyszerűen boldognak lenni – dísz, ragyogás, külcsín nélkül.

 

 

(Hioszi Tatiosz)