Újévi kívánság...

Újévi kívánság...

Az élet új ösvényére lépve
beköszönt megint egy év,
jót s rosszat tartogat,
mint mindig,
ne szomorkodj mindezért...
Bátran lépd át a holnap küszöbét,
hagyd magad mögött, mi fáj,
s a mának karjaiban
a békesség, boldogság
rád talál...
A szeretet szirmai hullanak,
itt van a rég várt,
reményt hozó jövő,
legszebb álmaid válnak valóra,
elhozza neked a nesztelen suhanó idő.
Örömkönny, ha csillan a szemedben,
a napnak tiszta fénye rád ragyog,
kívánok Neked az új évben,
nagyon sok boldog holnapot!

(György Viktória Klára)

Schubert "Serenade"

Zsoldos Imre - Gyertyafénykeringő - YouTube

The Most Beautiful Waltz Music

Az a tánc...

Az a tánc...

Az a tánc ma is bennem él.
Először fogtam meg kezedet.
Mintha áram ütött volna meg, -
A szívem is beleremegett.

Az a tánc, az a tánc Veled.
Te szorosan hozzám simultál.
Én csak néztelek boldogan.
Nem szóltál, csak mosolyogtál.

De a szemed az beszélt,
Beszélt, szólt, - szinte mondta;
Hol voltál eddig, vártalak,
Itt vagyok, szoríts a karodba.

És én fogtalak, átkaroltalak -
A szívem boldogan kalapált.
A zene leállt, mi csak táncoltunk, -
Nekünk akkor megszűnt a világ.
 

(Murzsa András Dr.)

Tél

Tél

A tél megint beköszönt,
s jeges ujjával végigint a
tájon, s apró hófehér
darával behint minden
csupasz ágat, hogy
reggel, mikor rácsodálsz
a mára, fájjon, égjen
beléd a lét, és
tudd, hogy minden vég
valami kezdet,
s apró hópihék százai
játsszák el a halotti
zenét, s a jég
belepi a mocskos
pocsolyát, gyémánttal
vonja be a tavat.
A szél hordja el a
havat;süvöltve üvölti:
még, s te hiába
kéred: már elég.


(Géczi Szilvia)

Néha...

Néha, amikor hallok egy szót,
amikor
megpillantok egy könnyet,
amikor
megmosolyogtatsz,
olyankor
egy pillanatra,
csak egy rövidke pillanatra,
olyan rövid az a pillanat,
hogy nem ér oda a gondolat,
van egy olyan érzésem,
mintha megsimogatnám a fejedet,
megszorítanám a kezedet.
Csak egy pillanat az egész,
de elönt tőle a jóérzés.
Akkor arra gondolok,
bár Te is érezhetnéd.


(.kaktusz)

Minden ember más...

Minden ember más és más. De azért van kétféle alaptípus. Az egyiknek mindig szüksége van valakire, a másik meg azt szereti, ha őrá van szüksége valakinek. Ha két ilyen különböző ember találkozik egymással, akkor abból örök szerelem, örök házasság jöhet létre. (...) A nagy baj akkor van, ha két olyan jön össze, akinek mindig szüksége van valakire. Ezekből lesznek azok a csúnya válások.

(Bodrogi Gyula)

Boldogító üzenet

Boldogító üzenet

Mielőtt elindultál, megsimogattad az arcomat.
A mozdulat, ahogy közelítettél, bennem maradt.
S az érzés, mikor kezed az arcomhoz ért,
Ott maradt, elkísérte az egész napomat.

Nem búcsúztál, csak üzentél vele.
Sugalltad, hogy milyen fontos vagyok.
Azt éreztem, ez a legszebb ajándék,
Amit én Tőled kaphatok.

Ahogy rám néztél, éreztem, hogy a
Lelkemet boldog melegség járja át.
Most is látom arcodnak azt a különös,
Szeretettel féltő mosolyát.

Csak egy mozdulat, egy boldog mosoly,
És féltő, szeretettel csillogó szemek.
Azt üzenték nekem kedvesem,
Jó veled, jó veled élni az életet.


(Murzsa András Dr.)

Mesélhetek?

Mesélhetek? Tegnap nem meséltem Neked, pedig akartam. Ne haragudj érte.
Tudod, az jutott eszembe, hogy új mesét kell Neked mondanom, mert egy régit nem szerettél.
Helyette, hátha így jobban fog tetszeni Neked.
A vízről mesélek, a vízcseppről, és a folyóról. Arról, hogy a víz, a vízcsepp, az nem születik, az van. Ami születik az a folyó. A víz van, mindenhol van, és egyszer, ha körülmények is úgy akarják, ha a megfelelő vízcseppek összetalálkoznak, megszületik a folyó. A sok, földben rejtőzködő vízcsepp összegyűlik, mint ősszel a költözködő madarak, lesz belőlük egy óriási folyó, és együtt elindulnak közös hazájukba, az óceánba. Lehet, hogy útközben a nekik utat adó folyó meghal, de a víz az megmarad, és a vízcseppek újra, meg újra egymásba kapaszkodva elindulnak szülőhazájuk felé, addig, míg egyszer együtt megérkeznek.
Akkor ők nagyon boldogok lesznek.
Lélek se születik, nem is hal meg. Van, mint a víz. Néha megpihen, beköltözik egy születő testbe, aztán, ha a test elfárad, és nem tudja őt tovább cipelni, mert ő csak egy gyenge ember, a lélek egyedül folytatja az útját, addig, míg meg nem találja hosszú a vándorlásában a lélektársát.
Mikor egymásra találnak, akkor elindulnak előre, mindig csak előre, nem a térben, hanem az időben mennek tovább együtt, egymás kezét fogva folynak a lelkek közös óceánjába.
És nagyon boldogok.

(.kaktusz)

A szeretet csendje

A szeretet csendje

Különös este volt az,
Álmokat szőttünk csupán.
Ültünk békésen egymás mellett
Kissé félszegen, kissé sután.

A sarokban egy pók szőtte hálóját.
A macska olyan álmoson nyújtózott.
Már fent voltak a csillagok az égen,
A Hold éppen felhőkkel kacérkodott.

A madarak már a fészkükre szálltak.
Csendes volt az este, szellő sem lebbent.
Néztelek, ültünk ketten szótlanul,
Csend és békesség honolt idebent.

A szeretet csendje volt ez,
Mely szavak nélkül is beszélgetett.
Kezedet kezembe fogtam,
S Te vállamra hajtottad fejedet.


(Murzsa András Dr.)

Harmónia.

Harmónia.

Földi mértékkel csak egy pillanat az élet.
Vajon értékeljük-e, hogy mit élhetünk meg?
Szépség, harmónia kíséri az életünk,
Ha észrevesszük, hogy mily sok csodát élhetünk.



(Murzsa András Dr.)

Monok Zsuzsanna: Az érintés

Monok Zsuzsanna: Az érintés

Az érintés, oly meseszép, mint rózsa bársonya,
mint légies bárányfelhőknek,- kúszó fátyola.
Melytől,- rögvest megváltozik addigi életünk
s valóra válik, mit régóta,- vággyal képzelünk.

Érintés lehet a hang, ha szép, és lágyan simogat,
melynek varázsa,- érzelem-szelencét nyitogat.
Mely bűbájával pattintja le, annak vaspántját,
és megteremti a két érzés, csodás hatványát.

Az érintés gyöngyszemei lehetnek a szavak,
ha a szív mélyéről valók, s csak is,- igazak.
Lágyan simogatnak, mint melengető napsugár,
mely, fénylőn utat tör magának,- zivatar után.

Az érintés alfája, ha kéz a kézben megpihen,
s a vonzódásnak vágyát, nem gátolja semmi sem.
Tőle,- azonos ütemben pulzálnak az erek,
és az érzések, vérpezsdítő árja megered.

Érintés az is, mikor,- ránk tapad egy tekintet,
s még oly tüzes parazsával, azonnal megéget.
Lám, az érintés,- mily különös, s összetett,- dolog,
nélküle,- semmiképpen, sem lehetnénk boldogok.

 

(Monok Zsuzsanna)