Egy új nap kezdete...

 

- Akkor nézd a napfelkeltéket, azok mindig vidámsággal töltik el a lelket. Egy új nap kezdete, egy...
- Igen, de mindez egyedül nem érdekes. Ha egyedül nézel valamit, azt nem is látod igazán!



(Louis de Saint- Marché)

Hajnal

Oly hallgatag a hajnal,
bíbor fényt terít a tájra,
apró rést vágva az ében éj
selymes bársonyára
s lassú, hangtalan léptekkel
betölti a végtelen eget,
ezernyi lángoló színbe öltöztetve
az égen úszó vándorfelleget,
Még békés a világ,
harmatcseppet dajkál a rét,
elhozza e csodás pirkadat
egy új nap boldog ígéretét,
s a lélek békén bújik
a pillanat szelíd csendjéhez,
úgy simul áldott nyugalmához,
akár egy bársonyos, meleg tenyérhez.
Még békés a világ,
csak egy madár énekét repíti a szél,
s e szelíd dallam magához ölel,
egészen szívem közepéig ér,
körülvesz a csend,
bíbor fényt dajkál az ég,
s én lelkembe zárom egy reményteli hajnal
lassan éledő, szép ígéretét.


(Vajay Tiborné)

Örök éjszaka

Örök éjszaka

Egyszer végképp felébredek,
betódul szemembe a fény -
s nem látlak többé már soha.
Álom voltál köznapi ruhában,
a jelenés köntöse nélkül,
valóságosan és hihetően
jöttél velem szemben az utcán,
mosolyogtál, megrándultak ajkaid.
Ez a fény besoroz
a múlhatatlan emlékek közé,
de egyszer még bevilágítja
lezuhanó szempilláim mögött
az örökké váló éjszakát.



(Nagy István Attila)

Az első szerelem csodája...

Az első szerelem csodája, meg ilyesmi. Hihetetlen, micsoda különbség van aközött, hogy olvasol valamiről, a moziban látod, vagy személyesen megtapasztalod.


(Stephenie Meyer)

Emlékszel?

Szeretlek, mert eljöttél az életembe. Ebben benne van minden... És most együtt vagyunk, és szeretjük egymást. Úgy érzem, nem tudnék élni, ha nem szeretnélek. Te vagy az éltető levegőm. (...) Ezt kezdetben nem ismeri fel az ember. Ez együtt fejlődik a szívünkkel. Meg kell hozzá nőnünk, meg kell erősödnünk... Emlékszel? Hogy szerettük egymást! És nem beszéltünk róla. Az ember gyerekes és ostoba. Aztán, egy szép napon, világos lesz minden, s az a szó kicsúszik az ember száján... Nincs más mit tennünk; szeretjük egymást, mert ez az életünk.

 
(Emile Zola)

Nem láttalak

Nem láttalak

Szép vagy. Felkaptam a fejemet,
tekintetemet rád emeltem,
s mint, aki hosszú útról tért meg,
elidőztem gyönyörű arcodon.
Meleg ragyogás áradt belőled,
talán te is megérkeztél,
mert nem láttalak soha ilyennek:
körülölelt a mosolyod,
s hirtelen azt is elfeledtem,
hogy nem szerethetsz engemet,
nem lehetek én, akit szíven talál
s elvarázsol pillantásod,
mert nincs bennem semmi jó,
csak oktalan sajgás és csüggedés,
abban a néhány elrabolt órában,
amikor a válladra észrevétlenül
néhány könnyet ejtek.


(Nagy István Attila)

Minden szó fontossá lesz...

Minden szó fontossá lesz, minden mozdulás sokat jelentővé, ahol szíved verését egyező szívverés viszonozza.

 
(Kármán József)

Egy szava - egy egész világ...

Egy szava - egy egész világ, egy egész gondolatok világa, amelyben bolyongok, és édes tévelyedéssel bolyongok... Minden kicsinység becset nyer, ha arra tartozik, akit szeretünk. Egy kéznyomás nagy és nyomós történet... egy mosolygás szívet rezgető látás... egy csók mennyei gyönyörűség...


(Kármán József)

Mosolyunkban...

Mosolyunkban meghitt bizalom fénylett. (...) Ilyenkor szinte az volt az érzésem: talán csak a kezemet kellene kinyújtanom a boldogság felé, hogy ezentúl soha többé ne engedjem el – de soha nem tettem meg, mert várni akartam, amíg egyszer Gertrudon is megpillantom a szenvedély és a vágyakozás jelét. Ő azonban egyenletesen lélegzett, s nem látszott rajta, hogy változásra vágyna, sőt gyakran úgy tűnt nekem, mintha szinte kérne, hogy fel ne kavarjam néma összhangunkat.


(Hermann Hesse)

Csöndes szólam

Csöndes szólam

Nem láttalak, pedig mindig látlak,
napsütésben, sötét éjjel,
behunyt szemem mögé rajzol
óvó képzeletem.
Lennél bárhol is, mindenütt
rád kiáltana a szívem,
fölfedezne a nyugtalanság,
ami körülkerít mindenütt.

Megtalál a hangod,
kihallatszik a csöndes szólam,
a bátortalan vallomás
elér hozzám és felvidít.
Szemed menekülő pillantása
fogva tart, nem ereszt.


(Nagy István Attila)