Jószay Magdolna: Úgy érzem

Jószay Magdolna:

Úgy érzem

Úgy érzem, nem mondható el
szavakkal a rejtett bizonyosság,
miként tör fel mélyről a hihető valóság,
belőlem, ki álomból ébredt fel.

Úgy érzem, nincsenek szavak,
és nem kell körmönfont, cifra vallomás,
nincs, mivel kifejezném, mint más -
tudod, a szavak szertefoszlanak.

Úgy érzem, nem lehetek jó,
hogy érdemeljem és megkapjam
az álmokat, melyekről rég lemondtam,
s magába szívta jeges-fagyos hó.

Úgy érzem, nem is én vagyok,
kinek jussa lehet még igaz szív-adomány,
ám bármily hihetetlen is, a szivárvány
szemedben még mindig ott ragyog.

Úgy érzem, meseszép ajándék,
bármeddig tart is a gondtalan varázs,
hogy kezed kezembe fűzted, a parázs
nem alszik el, még sokáig ég.

LÉLEKTÁRS - A VALÓDI SZERELEM

A lélektárs az, akit Isten neked teremt, hogy megélhesd vele együtt a boldogságot lényed mindhárom részében: lélekben, szellemben és testben.

Ezt a hármas egységet nem részekre bontva, hanem EGY-ben kell megélni. Bármilyen események történnek veled s vele, mind azért vannak, hogy érzelmileg, tudásban és fizikai testetek anyagában is megerősödjetek. Addig vagytok csak elválasztva egymástól, míg isteni részetek nem kezd el aktiválódni. Ez gyakorlatilag annyit jelent, hogy minden cselekedetedet Istennel együtt kell végezned, különben nem találsz rá arra, amit Isten a boldogságodra rendelt. Ha Isten nélkül teszel bármit, akár egy olyan egyszerű dolgot, hogy nélküle végzed a mindennapi munkádat, ez elfordít Istentől, s észre se veszed, a Félelem felé sodor. Ha kéred Istent, hogy mindenben legyen veled, ha vele együtt cselekszel, olyan dolgokat fogsz megélni, amik felé ő vezet, amikben ő is jelen van. Isteni dolgokkal találkozol majd, isteni megnyilvánulásokkal. Veled együtt a lélektársadban is elindul ez a folyamat, mert össze vagytok kötve. Ezer szál fűz egymáshoz benneteket. Ha benned elindul egy gondolat felé, biztos lehetsz benne, hogy eljut hozzá, érzi a lelke.

S ha már rátaláltál, s ott van melletted, egymáshoz simul a lelketek. Már a fizikai jelenléte is olyan, mintha milliónyi simogató kéz nyúlna ki feléd, s érne el lelkedig. Fizikailag is érzékelheted a simogatást, a belőle áradó szeretethullámokat, amik önkéntelenül is elindulnak tőle hozzád, anélkül, hogy tennél érte bármit. Nem kell megnyerően viselkedned, vagy szépen felöltöznöd, vagy ajándékokkal kedveskedni neki, ő önmagadért szeret. Az istenit szereti benned, amely neki lett adva belőled.

Szempillád egyetlen rebbenéséből fel tudja mérni érzelmi és gondolati állapotodat, s segít abban, hogy pozitív irányba tereljen mindenféle vonatkozásban.

Segít, hogy önmagaddá lehess mellette kendőzetlenül, póztalanul. S csupán csak azért szeret, mert vagy.

Minden gondod lényegtelenné válik mellette, már az boldogság, ha egymás szemébe néztek. A létezés boldogsága, a szerelem örök ünnepe szívedben az ő teljes lényének a jelenléte.

 

 

(Bejegyezte:Philippa)

Véletlenül történik...

 

Sosem megfelelő a hely és az időpont az igaz szerelemre. Véletlenül történik, egy szívdobbanás alatt, egyetlen felvillanással, egy lüktető pillanatban.

 

 

(Sarah Dessen)

 

 

Szeretni csak akkor tudsz valakit...

 

Szeretni csak akkor tudsz valakit, ha néha-néha meghallod az ő boldogsághangját. Más, mint a tiéd, de ha szereted, ismerős. Rá tudsz hangolódni. S el is tudod dalolni neki, néha. Ezek az élet ritka és csodálatos pillanatai.
 

(Müller Péter)

Szeretsz és szeretve vagy...

 

Igazából mindannyian ugyanarra a szeretetre vágyunk. Ha nem kapjuk meg, az csak egy dolog miatt lehet: mi sem merünk ekkora szeretetet adni. Feltétel nélkül, elvárások nélkül, úgy, hogy a másik azt kezd vele, amit akar, mert igazából nálunk van bőven elég. Ezt kitanulni még mindig művészet, és csak keveseknek sikerül, hiszen olyan jó félúton lehuppanni a földre, és azt mondani, hogy na jó, akkor én szeretlek, és szeress te is. Pedig valójában ez nem erről szól. Szeretsz és szeretve vagy. Szeretetet adsz, és szeretetet kapsz vissza. Jön magától. Nincs benne görcsösség és birtoklási vágy. Hiszen igen, utóbbi öl meg minden kapcsolatot.

 

 

(Oravecz Nóra)

 

Legyen időd...

 

Legyen időd családodra, ez az erőd forrása. Legyen időd szerelemre, ez az élet igazi öröme. Legyen időd örülni, mert ez a lélek zenéje. Legyen időd olvasásra, ez a bölcsesség alapja. Legyen időd gondolkodni, ez a siker záloga. Legyen időd kedvességre, ez a boldogság kapuja. Legyen időd másokra, ez megbecsülésed ára. Legyen időd játékra, ez a fiatalság titka. Legyen időd testedzésre, ez egészséged alapja. Legyen időd álmodozni, ez lelked szabadsága. Legyen időd megérteni: olyan világban élsz, amilyent létrehozol magadnak.

 

(Druida)

 

Millió szép szó között...

 

Millió szép szó között csak egyetlent keresek, Mivel elmondhatnám, hogy mennyire szeretlek. De nem lelem, mert nincsen erre megfelelő, Olyan érzés, mi szóval ki nem fejezhető. Nem is tudom, miképp történt, olyan régen volt, Álltunk némán, egymást nézve, s kacsintott a hold. Nem is kellett semmit mondjunk, így is tudtuk már, Az igaz szeretet nem szól, csendben rád talál.

 

(Purzsás Attila)

Az álmokat tündérek küldik

 

Mennyi, mennyi édes pillanat,
szemlesütős bíbor alkonyat.
Fátyolszárnyú lebbenő ábránd,
megérkezik éjszaka vállán.

Csillagkoszorút fon a sötét,
játszik a partok ezüstöblén.
Kikötőben a fehér hajó,
veled összebújva volna jó.

Távolról halkan hegedű sír,
vállat ölelő puha kasmír.
A zeneszó sírva kér, eseng,
még sokáig a fülembe cseng.

Az Óceán kék cseppje permet,
élteti a lélegző Földet.
Azúrkék vizében Hold fürdik,
az álmokat tündérek küldik.

 

(Amy Brown)

Mint a rózsa

Mint a rózsa

 

Égő szívembe nyíltál
vörösen, mint a rózsa.
Tűzszirmaid hullnak
rám újra meg újra.
Úgy röppenek tőled,
mint pillekönnyű hab,
vágyat szít tíz ujjad.
Ajkad izzó parázs,
lelkemre gyógyír vagy.
Éteri láng, csoda, varázs
elért, mint a villámcsapás.
Kábultan alélok veled,
mennyei kínom égig emel.
Szeress, mint napfény
a harmatcseppeket!
Lényed bársonya, mint
tájat a szűz-fehér hó
puhán, védőn betemet.
 

(Amy Brown)

Az egyvagyunk létben

Mint ajándékot a gyermek, úgy nézlek,
tőled a hétköznap mosollyá szépül,
összetartozásunk otthonná épül,
hol menedékre lelnek vándor-évek.

Bennemhiteddel szél-szabaddá váltam,
már enyém az Égbolt arcú végtelen,
s téged is repít bizalom-szárnyam.

Szerelmünk az útravaló élelem,
ha vihar támadna, te vagy a váram,
és ha kétséggel gyöngít a félelem,

erőd és bizonyosságod én leszek.
Létezésünk szorosra fonódott kéz,
látásom a jövőbe szemeddel néz,
nincsenek többé előttünk szűk terek.

Lettünk egymásnak folytatás és kezdet,
veled-holnapokra bízom sorsomat.
Látod? Átrepülök csillag-fokokat,
hisz hazaérkezésed enyém lehet.

Illatunk hajdan csak két kósza hangjegy,
melyet az idő egy dallammá hangolt,
most ketten táncolunk egy élet-valcert.

Ha rám pillantasz, egész létem adom
Neked, pőrén és bátran, mert ha a csend
fájni kész, megértés-világod kapom.

Míg a fény elalszik és hajnalt ébred
megint, kitársz és Nap-magasba emelsz,
arcomnál tisztább tükörképet nem lelsz,
lélegzésem is szívdobbanás-részed.

(Steel)