A Szenvedélyről

A Szenvedélyről

Az az eszelős borzongás, félelmetes megszállottság, határtalan mámor, amely abban a pillanatban összpontosítja minden életerőnket, amikor tiszta szívből, gondolkodás nélkül, természetes odaadással csókolózunk és sírunk egyszerre…

Közeledünk egymáshoz. Keresed a közelségem, a kezem, a térdem egy-egy érintését. S a következő pillanatban már meghódított csókkal, túlcsorduló örömmel kívánjuk egymás száját. Zihálunk, simogatva a másikat vad vágy ébred bennünk s te önfeledten csókolod a szemhéjam, a nyakam… Arcomon kipirult mosoly, a vénák lüktetnek a halántékomon s kikívánkozom az ölelésedből, hogy újra magadhoz szoríts. Megrészegít a csókod, az ajkaink puha, lágy érintkezése, ahogy megfogod az arcom, s belefúrod a kezed a hajamba. Játszik velem az érzés, cikázik a vér az ereimben, s remeg bennünk az ellenállhatatlan késztetés, hogy újra és újra összeérjen az ajkunk, hogy aztán kábultan kiszálljunk az időből.

Ez a csendes szünetekkel megtört lassú érintkezés, amikor levegőért kapkodunk gyönyörűségünkben, amikor magunkba szívjuk a szerelmet, az életet, a világot - a vér forrósága, a szent teljesség. Ahogy belélegzel engem, vágyakozva hajolsz felém, elnyelsz egy végtelen csókban, szédítően gyönyörű a pillanat. Mintha a feje tetejére állt volna minden! Vagy egyszerűen csak olyan gyönyörűen adtad át nekem a világot, ahogy azt már nem lehet.
Amikor felszabadultan átéljük a szenvedélyt egyenlőek vagyunk az élettel, erre nincsenek is szavak…

Mindent kockáztatunk és mindent elnyerünk. Szívvel csókolunk, szívvel döntünk, szívből táncolunk, szívből nevetünk és szívből érzünk. Tudjuk, csak egyszer élünk, egyszer nyílunk, mint a virág, s aztán szépen lassan elpusztulunk. Szinte halljuk, ahogy pattannak a bimbón a szirmok, ahogy élesen, fájdalmasan leválnak a szoros ölelésből.

Ebben a szabadságban ott van az az ellenőrizhetetlen intenzitású, magával ragadó tűz, amely minden rezdülésében arra inspirál, hogy felülmúljuk önmagunkat. Az az őrület, ami a tenger alatt húsevői, szörnyeteg virágai közé s a világ legmeredekebb hegycsúcsaira hajt emberfeletti teljesítmények elérésre. Az az erő, aminek a létezésében hinnünk kell, még ha épp nem is látszik az életünkben, s akkor is ha azt gondoljuk balgák vagyunk ha csodára várunk. Mert aki nem hisz a csodákban, az semmit sem tud a valóságról…

Írta: Agatha Seymour

Csak egy napot...

P. Pálffy Julianna:Csak egy napot..

Csak egy napot..., két napot..., csak hármat...,
kezed kulcsolod, ajkad csendesen mondja imádat,
és ahogy fűződnek a mondatok, a szavak,
lelked legmélyében fájdalmat oldanak;
szempillákon csillanó könnycseppekkel
tűnik tova minden reggel, egy-egy darabka emlék
- de nehéz! - szívedből kitépett apró vérlemezkék,
mégis őrzik minden eltagadott álmodat,
egy kezet, mely megérintette az arcodat,
ajkakra gondolsz, vágyra, ölelő karokra,
édes álmokkal ébredő, harmatos hajnalokra,
nem feledheted, hiszen meglátogat minden éjjel,
mert őrülten szeretted, vad szenvedéllyel,
hirtelen viharként száguldott át az életeden,
szerelembélyeget égetve örökre a testeden.

Lélektükör

A szerelmet nem lehet úgy ábrázolni, mint egy fát, vagy a tengert, vagy bármi más rejtélyt. Az a szemünkben van. A bűnös a szentben - a fény a festékben.

Érzelem...

Legyen a nemi odaadásban sok érzelem. Nem az örül igazán, aki csak testi gyönyört érez, hanem az, aki megtapasztalja, hogy neki is, a párjának is szíve van.


(Csőgl János)

A csók misztériuma

A csók misztériuma, hogy a szánk ilyenkor nem beszél, de némán összeforr: testünk "legintellektuálisabb" szervéről, a szájról és a nyelvről kiderül, hogy valódi funkciója nemcsak az információk cseréje, hanem az érzéki szereteté is. Nyelvünkkel és az érzékeny idegekkel befont ajkunkkal többet lehet üzenni, mint szavakkal. És amikor két test összeforr, nemcsak "testileg érintkezik", hanem két lélek is egymásba rezeg, s a találkozás extázisában azt kérdjük egymástól: hol voltál eddig?  

(Müller Péter)

...a szerelem illata.

A szellő kifújta az arcomból a hajam, a férfi köpönyege hullámokat vetett teste körül, erdők és mezők illatát hozva magával. A vadon és frissen szántott föld aromája; és egy megfoghatatlan, meleg illat, amit jobb kifejezés hiányában férfiasnak neveznék. Nem, még ez sem a megfelelő elnevezés. Olyan volt, mint amikor szerelmesen, vágytól telve beleszagolsz egy férfi nyakába. Az édes illat, amitől a tested megfeszül és a szíved csordultig telik érzelemmel. Ha a parfümgyártók képesek lennének ezt az illatot üvegbe zárni, dúsgazdagok lennének, mert bizony ez a szerelem illata.

(Laurell Kaye Hamilton)

Két tekintet van:

Két tekintet van: a testé meg a léleké. A testi szem néha feledhet, 
de a lélek szeme örökké emlékezik.

(Alexandre Dumas)

Testi szemeimet
Behunyom, és lelkem szemeivel nézek.

(Petőfi Sándor)

Két test, egy lélek...

Mindenkinek megvan a maga társa. Mintha a két lélek egy volt volna, ott, ahonnan minden élet ered, s két testbe osztottan fújták volna alá, hogy itt éljen a földön, ezen a rendetlen csillagon. S a két léleknek keresnie kell egymást. Meg kell találnia egymást, különben örökre hiányzik a szívének a fele. S ha meg nem találja egymást, s nem a maga felével egyesül, holtáig érzi a tévedését, szívének a hiányosságát, csonkaságát.


(Gárdonyi Géza)

Szívdobbanás

Szívdobbanás
 

A szerelmi kapcsolat mindig bizalomra, kölcsönös megértésre épül; egy szövetség két ember között, mely kiteljesít, társunk szemében tökéletessé tesz, s mely a boldog és harmonikus élet ígéretével lehetőséget kínál a számunkra.
Lélekpezsdítő érzés a gondolat felismerése, amikor először tudatosul bennünk igazán, hogy mit jelent számunkra a másik ember, mikor egy apró szívdobbanás válasz a legféltettebb kérdésekre, hiszem; a szerelem: hit és megerősítés is egyben. Megtalálni a párunkat a boldogság olyan érzésével gazdagít, mely különlegessé, kiváltságossá tesz bennünket, megigéz, mégis nyugalommal tölt el. A felemelő érzés ugyanakkor némi bizonytalanságot is hordoz magában; tartsunk önvizsgálatot és igaz szívvel vonjuk le a megfelelő következtetéseket.
 
Feltétel nélkül szeretni azt jelenti, hogy képesek vagyunk elfogadni a másik embert a hibáival együtt, egyenrangú félként tekintünk rá, meghallgatjuk és tiszteletben tartjuk a véleményét; ígéretet teszünk, hogy nem próbáljuk megváltoztatni őt. Nem birtokolhatjuk, nem sajátíthatjuk ki önző módon a szeretett személyt; szabadságot kell adnunk, hogy általa mi is szabadságot kapjunk. Észrevétlen éled fel az ember szívében a vágy, hogy minden élményt megosszon vele, hogy a világot az ő szemével lássa, és önzetlen szeretetével átölelje anélkül, hogy ezért cserébe viszonzást remélne. A pillanat születik újjá minden mozdulatában, tekintete simogató érintésében, őszinte  mosolyában. Ha meglátod, elfelejtesz minden bántó szót, a vele töltött percek a végtelen idő szolgálatában állnak, érte létezel, s általa képessé válsz felismerni és elfogadni olyan értékeket, melyek azelőtt rejtve maradtak előtted is. Az út, melyre lépsz, a jeleneden át a jövődbe vezet, formálja énedet, az életed és talán a legfontosabb: szeretettel tölti meg a szívedet. Az öröm pillanata a legnagyobb ajándék melyben részesülhetünk, boldogságunk fokozódik általa és bizonyosságot nyer, hogy a szerelem nem illúzió, hanem egy szívet és lelket betöltő mély érzés, melyet megélni a legcsodálatosabb dolog a földön.
 
(Dénesné Bíró Krisztina)

Szerelmében feloldódott...

Szerelmes volt. Szerelmében feloldódott, mert szeretett, nem pedig szeretetet keresett. Én is. Mert nem szeretetet kerestem - szerettem. Ezt kaptam tőle ajándékba. A lénye úgy fürdött a létben, mint más a tengervízben; ahogy másra a nap zuhog, úgy állt a szerelemben.

(Gyurkovics Tibor)