DJ Lava - With love for many years

Biztos voltam benne...

Biztos voltam benne, hogy megjelensz, egymásba botlunk és én tudni fogom megcáfolhatatlanul: Te vagy az.
Kerestelek.

(Rakovszky Zsuzsa)

Aznap reggel, amikor arra ébredt, szerelmes belé...

Aznap reggel, amikor arra ébredt, szerelmes belé - valamit álmodott vele, hogy mit, arra már nem emlékezett, de az ébrenlét első pillanataiban még érezte az elvonuló gyönyör utolsó hullámát, és egész nap vele maradt valamilyen boldog és tárgytalan izgalom - az élet hirtelen megint izgalmas és rejtelmes lett.

(Rakovszky Zsuzsa)

Ez az indokolás nélküli, isteni, önzetlen szeretet.

 

1. Tűrjétek el egy-MÁSt. A gazdag magyar nyelv ilyen szépen fejezi ki az egyik ember más-voltát a másikhoz mérten.
2. Tartsatok ki egy-MÁS mellett.
3. Nézzétek el egy-MÁSnak azt, amit szeretnétek megváltoztatni.
4. Hallgassátok meg egy-MÁSt.
5. Fogadjátok el egy-MÁSt. Fogadjátok el MÁS-nak, fogadjátok el MÁS-ként.

Fogadjátok el MÉGIS! Ez az indokolás nélküli, isteni, önzetlen szeretet.

(Gyökössy Endre)

Tudom. Igazi. És létezik. Mindig létezni fog. Mindig is létezett...

 

Mikor érzem. Mikor érezlek. Mikor belélegezlek. Mikor magamba szívlak. Mikor szememben tükröződik mosolyod. Mikor szívünk egyszerre dobban. Mikor kezem kezedbe kulcsolódik.

Mikor a tűz örvénylik a bőrünk alatt, s lávaként zubog ereinkben, ...és lelkembe, testembe égeti szerelmed jelét. Akkor tudom.

 

Tudom. Igazi. És létezik. Mindig létezni fog. Mindig is létezett.

Ne engedj el.

Szoríts magadhoz.

És csak engedd, hogy Szerelmünk összeforrassza lelkünk széthullott darabjait.

Legyél nekem az Igazi.

Legyél mellettem, velem az, Aki Igaziból vagy.

Hogy én is hazaérhessek, és önmagam legyek.

 

Katalin Natalia

Egyszer Szerelem

"Teljes emberi bizonyosság...

 

"Teljes emberi bizonyosság, hogy senki sem ismerheti meg saját szépségét, és nem érzékelheti saját értékének érzését, amíg az vissza nem tükröződik egy másik szerető, gondoskodó emberi lény tükrében."

 

~John Joseph Powell,

A szerelemben maradás titka

Az egyetlen dolog ebben az életben...

„Minden életben úgy gondolom, hogy minden léleknek egy párja van. Félreértés ne essék, szerintem egy ember többször is szerelmes lehet. De a lelki társ megtalálása teljesen más kérdés. Nem csak szereted az illetőt, hanem imádod is. Ez a személy a te világod. Az életed oka. Az egyetlen dolog ebben az életben, amitől minden rendben lesz. Amikor megtalálod a lelki társadat, akkor megtaláltad a célodat. Szeretni azt az egy embert. Megtapasztalni az életet ezzel az egyetlen személlyel.” 

 

~~A lelkemtől a tiedig💞

Ha szívünkben dédelgetjük a hála érzését...

 

Ha szívünkben dédelgetjük a hála érzését, az olyan mintha egy rejtett kincs lenne a lelkünkben. Mintha a sötét égbolton egyetlen csillag ragyogna, úgy világítja meg életünk útját a hála. Amikor lelkünk legmélyebb zugát megérinti valami, szép, jó vagy emberi a hála fénye beragyogja a sötétséget és megmutatja életünk értékét. A hála nemcsak önmagában ragyog, hanem teret enged az emberségnek, az elfogadásnak és önzetlenségnek. Vigyázzunk erre a csodálatos értékre, őrizgessük szívünkben, mert még a legnagyobb útvesztőkben is képes fényt gyújtani és megmutatni a szépséget ott is, ahol nem számítunk rá. 

(Deverdics Éva)

Az igaz barátság...

A barátság akkor mérettetik meg igazán, amikor látjuk a másikat a legsötétebb pillanatokban is. Amikor rájövünk gyengeségeire, vagy valami olyat tesz, amit elítélünk. Az igaz barátság, mint az igaz szerelem, valahol mélyen, belül éled fel, sokszor érthetetlenül. Hisz van, akinek ugyanazt a hibát képtelenek vagyunk elnézni, míg másban elfogadjuk. Van, akivel egy pillanat alatt összekapcsolódunk, míg mással rögtön taszítjuk egymást.

De a barátunkban valahogy akkor is látjuk a jót, amikor a legrosszabb arcát mutatja, a barátunk mellé ösztönösen oda állunk akkor is, amikor senki sem állna.

A barátság elfogadás. Egyfajta kölcsönös megértés. Két tökéletlen lélek hű összefogása.

 

(Manna OWell)

A szív emlékei

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A szív emlékei

 

Hiányoznak a gondtalan gyermekkori évek.

Régi cseresznyefánk, melyre rigó rakott fészket.

S hiányoznak, azok a boldog nevetések,

melyek elhitették velem, hogy csodás ez az élet.

 

Hiányzik nagyapám megdorgáló hangja,

mely néha a könnyeket szemeimbe csalta,

s hiányzik nagymamám, kinek Istenáldott lépte,

tövisekbe futó lépteim kísérte.

 

Hiányoznak mindazok, kik egykor velem élték át,

gyermeki éveimnek dacos korszakát,

amelyben bizonyosnak véltem a magam igazát,

akkor is, ha voltak kik ezt váltig cáfolták.

 

Felnőtt fejjel már rádöbbentem én is,

hogy szíveinkben hordjuk a gyermekkor emlékit,

így akármilyen gyorsan múlnak el az évek,

múltunk megmarad gyönyörű emléknek.

 

(Kun Magdolna)